Rendőrkapitány: / Az első szavakat még a színpadon kívül mondja, bejövet közben! /
Rohadt, szemét banda! Úgy lecsukatom őket, hogy belerokkannak! Majd megtanítom én őket tisztelni a törvényt!
Ex-párttitkárnő: Előbb talán tudd meg, hogy kik voltak...
Rendőrkapitány:
Órák kérdése. Az állomány felét rá állítottam az ügyre. Nem marad udvar
vagy telek, amit át ne vizsgálnának! Aztán, ha meg van!... /Nagyot csap
öklével az asztalra /
Ex-párttitkárnő: / Miközben üveget és poharakat vesz elő. /
Azért van egy kis gond ebben az ügyben...
Rendőrkapitány: Miféle gond?
Ex-párttitkárnő: Tegyük fel, hogy megtalálod a tolvajokat...
Rendőrkapitány: Megtalálom!
Ex-párttitkárnő: Lecsukatod őket....
Rendőrkapitány: Lecsukatom!
Ex-párttitkárnő: Átadod az ügyet az ügyészségnek...
Rendőrkapitány: De még hogy! Olyan nyomozati anyagot készíttetek, hogy legalább öt évig nem rohad le róluk a rabruha!
Ex-párttitkárnő: / Átadja a megtöltött poharakat /
Várj egy kicsit! Ne olyan hevesen....Nézzük, mi a következő lépcsőfok?
Rendőrkapitány: A bíróság. Az sózza a nyakukba az éveket!
Ex-párttitkárnő: A te tégládért?
Rendőrkapitány: Hát mi másért?
Ex-párttitkárnő: Azt hiszem, nem figyeltél eléggé a hangsúlyra. Azt kérdeztem, hogy a TE tégládért?
Rendőrkapitány: Nem értem, mire gondolsz...
Ex-párttitkárnő:
Nagyon is érted. Mert mi van akkor, ha mondjuk a bíróságnak eszébe jut
megkérdezni, persze csak úgy véletlenül, hogy neked honnan volt olyan
nagy mennyiségű téglád?
Rendőrkapitány: Ez nem érdekli a bíróságot.
Ex-párttitkárnő: Egy olyan bíróságot, akik a mi köreinkhez tartoznak, valóban nem...
Rendőrkapitány: Van nekik is elég takargatnivalójuk...
Ex-párttitkárnő:
Van. De ne felejtsd el, hogy most olyan idők jönnek, amikor egyrészt
mindenáron bizonyítani akarják a korrupció elleni harcukat, másrészt
kihasználják a lehetőséget, hogy megszabaduljanak a régi gárdától. Kell
a hely az ő embereiknek...Ráadásul, ha jók az információim, téged
kifejezetten nem kedvelnek...
Rendőrkapitány:
/ Lecsapja a poharat / De a kutya hétszentségit, csak vagyunk még olyan
erősek, hogy elbírjunk velük! Épp elég kádert sikerült átmentenünk a
hatalomba, hogy ne packázhassanak velünk! Meg vannak még a régi jól
bevált módszereink!
Ex-párttitkárnő: Meg....azok meg....Csak most már sokkal óvatosabban kell alkalmaznunk...
Rendőrkapitány: / Újra tölt magának és a nőnek /
Van valami terved?
Ex-párttitkárnő:
Várjuk meg előbb, hogy kik a tettesek, aztán majd meglátjuk.....Engem
viszont sokkal jobban nyugtalanítanak azok az események, amelyeket az a
Jézus becenevű szélhámos kavart. Egyre több híve van, és egyre több
beszédet tart. Ráadásul minden beszéde a hatalmat becsmérli, a hatalmat
támadja!
Rendőrkapitány:
Pofátlan dumája van az biztos... de hiába tiltottam be a nyilvános
gyűléseiket, most valami esztergályos házának az udvarán gyülekeznek.
Az meg ugye: magánterület...
Ex-párttitkárnő: / Hosszan kortyol az italból. /
Akkor ki kell iktatni valahogy azt az esztergályost...Ahogy régen mondtuk: meg kell győzni, vagy meg kell főzni....
Rendőrkapitány: Gondom lesz rá...Csak előbb legyen meg az építőanyagom!
Ex-párttitkárnő:
/ Dühösen / Neked fontosabb az a szar tégla, mint egy olyan jelenség
megszüntetése, ami akár a rendőrkapitányi székedet is kiránthatja
alólad?!
Rendőrkapitány:
Túldramatizálod a helyzetet. Egy csavargó járatja a száját. Ennyi az
egész. Majd befogjuk neki, ahogy másoknak is befogtuk....Én viszont a
jövő hónapban el akarom kezdeni az építkezést! És nincs mivel! Ez az
igazi probléma!
Polgármester: / Kopogtatás nélkül, szinte futva érkezik, kezében egy újságot lobogtat. /
Olvastátok már ezt a szemetet? Ezt az okádékot? Megáll az ember esze,
hogy némelyik firkász mit meg nem enged magának! Nem is beszélve arról
a szélhámosról, aki lassan meghülyíti az egész környéket!
/ Oda dobja az újságot az ex-párttitkárnő elé. /
Az ex-pártitkárnő olvasni kezd. Látszik rajta, hogy egyre idegesebb. Hirtelen felugrik és járkálva olvas tovább.
Rendőrkapitány: Mi van? Valami rossz hír?
Ex-párttitkárnő:
Leállíthatod a kopóidat. Kicsit el vannak maradva az eseményektől. /
Hangosan olvasni kezdi a cikket / Különös dolgok történnek városunkban.
Egy magát Jézusnak nevező személy napok óta lázban tartja a lakosságot.
Egyházi vezetőink nem zárkóznak el a lehetőségtől, hogy a személy
esetleg valóban az, akinek mondja magát, de egyenlőre kitérnek a
konkrét válaszadás elől. Mindenesetre a csodák magukért beszélnek. A
különös idegen elé járuló betegek meggyógyulnak, a segítségért érkezők
segítséget kapnak. Legutóbb városunk egyik fiatal tagja arra ért haza,
hogy telkén nagy mennyiségű építőanyag, főleg jó minőségű tégla
található. Mivel néhány órával korábban Jézusnál járt, feltételezhető,
hogy a segítséget az építkezéséhez tőle kapta... / A rendőrkapitány
felé nyújtja az újságot. / Olvasod tovább vagy ennyi is elég?
Rendőrkapitány: A kurva anyjukat...
Ex-párttitkárnő: És te még azt mondtad, hogy túldramatizálom a helyzetet....Hát most láthatod, mivé nőtte ki magát ez a dolog...
Polgármester:
Ha látnátok, hogy mi van az utcákon! Az emberek egymás kezéből
kapkodják az újságot! Most ár mindenki a csodatévőt akarja látni!
Ex-párttitkárnő: Én megmondtam előre...
Rendőrkapitány: Le kell tartóztatni! A téglát pedig visszahozatom...
Polgármester:
Ne kapkodjuk el a dolgot. Eljutottunk ahhoz a ponthoz, ahol már nem
hagyhatjuk figyelmen kívül a közhangulatot! Egy nem eléggé megindokolt
letartóztatás elszabadíthatja az indulatokat!
Rendőrkapitány: A lopás nem elég indok?
Ex-pártitkárnő:
Félek, hogy nem. Senki nem látta a téglákat szállító teherautókat, és
nem látták azokat sem, akik lepakolták volna a telekre...Ezért hiszik
azt az emberek, hogy csodatétel volt...És ezen így nem lehet
változtatni.
Rendőrkapitány: Röpke tíz perc alatt annyi hamis tanút szerzek, amennyi csak kell!
Ex-párttitkárnő:
Hülyeség. Az egészből nem értettél meg semmit. Nekünk a csoda szóba
kell belekapaszkodnunk! Azt kell megsemmisítenünk! Ha sikerül
elhitetnünk az emberekkel, hogy mindez csak szemfényvesztés volt, többé
nem érdekli őket, hogy i történik a csalóval.
Polgármester: Nem is rossz elképzelés. Persze kellő propaganda kell hozzá...
Ex-párttitkárnő:
Így van. Éppen ezért délutánra sajtótájékoztatót kell összehívni a
Polgármesteri Hivatal Dísztermébe, de előtte egy-két órával le kell
tartóztatni azt a szélhámost. Ezután lehet beszerezni néhány hamis
tanút, akik bizonyítják, hogy szó sincs csodáról, a téglákat egyszerűen
ellopták.
Rendőrkapitány: Bízd csak rám! Tudod, hogy mindig tökéletes munkát végzek...Erről jut eszembe! Nem kellene lecsukni azt az esztergályost is?
Ex-párttitkárnő: Nem. Egyenlőre nem illik bele a képbe...Ha viszont később sokat pofázik, akkor ráijeszthetünk kicsit...
Polgármester: Kellene valami pszichológusféle is..., aki majd tudományosan megmagyarázza a szélhámosság okait, meg az igehirdetést...
Rendőrkapitány: Az is lesz. Az ideggyógyászat főorvosa a markomban van...Mindent elkövet, hogy jó fiú lehessen...
Polgármester: Az egy idült alkoholista.
Rendőrkapitány: Annál jobban befolyásolható, és annál jobban tud hazudni.
/ Nevet, A többiek vele nevetnek. /
Ex-párttitkárnő:
Akkor megegyeztünk. Csak el ne hibázzatok valamit! A letartóztatás oka
tehát csalás és szélhámosság!....Ja! Még valami! Az óvatosság kedvéért
nem árt, ha nagy erőkkel szálltok ki. Sosem lehet tudni, hogy miként
reagálnak az emberek ebben a fene nagy demokráciában..
Mindhárman elindulnak kifelé.
Polgármester:
/ Mosolyogva, menet közben. / Már többször elgondolkodtam azon, hogy
miért nem te vagy a rendőrkapitány? Nagyszerűen értesz ezekhez a
dolgokhoz...
Ex-párttitkárnő: Én a szeretője vagyok...És az legalább annyit ér...
/ SÖTÉT /
HETEDIK KÉP
A
rendőrkapitány irodája. Jézust durva káromkodások közepette belökik a
színpadra. A lökés lendülete akkora, hogy elesik és fekve is marad.
Rendőr 1.
Nem szeretném meglátni, hogy nap közben a priccsen fekszel! Itt
szabályok vannak, amiket mi diktálunk, és amiket be kell tartanod, akár
tetszik, akár nem!
Rendőr 2: Itt mi vagyunk a törvény! Megértetted?!
Rendőr 1: Szarás, hugyozás kétszer egy nap, cigaretta nincs!
Rendőr 2: Bármi gondod van, kopoghatsz az ajtón, legfeljebb nem megyünk oda!
Rendőr1: Ha viszont sokat kopogsz, akkor oda megyünk és eltörjük a kezeidet!
/ Nevetnek. /
Rendőr 2. Itt aztán művelheted a csodáidat! A bíróság ad majd rá időt bőven!
Rendőr 1: Hülye vagy? A csodát itt mi műveljük majd vele!
/ Újra nevetnek /
Rendőr 2: A híveidet meg felejtsd el! Azt a néhányat, aki pofázni mer, ide hozzuk melléd!
Rendőr 1: Ide ám, az istenit a szélhámos anyádnak!!!
/ Oda lépnek Jézushoz, felrángatják /
Rendőr 1: Na gyerünk befelé! Nem érünk rá itt szarakodni veled!
/ Belökik a fogdára - vagyis kilökik a színpadról a rendezői jobbon és ők is utána mennek. /
Néhány másodpercig üres a színpad, aztán megjelenik - a rendezői balról - a rendőrkapitány és az ex-párttitkárnő.
Jobban nem is sikerülhetett volna! Ketrecben a madárka ! / Átkarolja a
nő derekát és magához húzza. / Na mit szólsz? Ügyes vagyok?
Ex-párttitkárnő: / Kibújik az ölelésből / Én nem vagyok annyira elégedett.
Rendőrkapitány:
Most mi a bajod? Mindent úgy csináltam, ahogy mondtad...Gyors rajtaütés
volt. Mire a hívei észbe kaptak, már robogott vele a rendőrautó.
Ex-párttitkárnő:
De nem találtál egyetlen embert sem, aki hajlandó lenne ellene
tanúskodni. Hová lettek a beépített spiclijeid, a mindenre kapható
mocskok?
Rendőrkapitány: Kicsit megzavarták őket is az események...
Ex-párttitkárnő:
Kicsit? Enyhén fogalmazol, nem gondolod? Úgy érzem, hogy a
sajtótájékoztatón nem sikerült meggyőzni a közvéleményt, és ebben nagy
szerepe van a tanúk hiányának. Rendőrkapitány:
Te mindig rémeket látsz. Légy nyugodt: aki egyszer ebben az országban
bekerül a rendőrségre, az végigmegy a gépezeten, akár bűnös, akár nem.
Rendezünk majd egy szép tárgyalást, ahol lesz minden, óhajod szerint,
és ítélet is fog születni...Addig is itt az ideje, hogy igyunk valamit
erre a nagy munkára.
Ex-párttitkárnő: Most ne igyál. Látni szeretném azt az embert. Hallgasd ki. De lehetőleg józanul.
Rendőrkapitány:
Ugyan már. Mit aggódsz? Ha iszok, sokkal jobban megy a kihallgatás. /
Tölt és iszik. / Tudod, micsoda ötleteim jönnek ilyenkor? nincs
számomra megoldhatatlan ügy! Van is erről egy sztorim, amit még
biztosan nem mondtam. / Megveregeti a saját combjait / Gyere, ülj ide,
elmesélem. Biztosa tetszeni fog...
Ex-párttitkárnő: Nem érünk most erre rá.
Rendőrkapitány: Ha nem ülsz ide, nincs kihallgatás. Azért a rendőrkapitány még is csak én vagyok...
Ex-párttitkárnő: Na jó...de remélem, nem lesz hosszú... / Beleül az ölébe /
Rendőrkapitány: Ezt már szeretem, ha engedelmes cica vagy... / Megakarja csókolni a nőt, de az félrehúzza a fejét. /
Ex-párttitkárnő: Most ne! Azt mondtad, mesélni fogsz....
Rendőrkapitány:
Na, akkor figyelj... Néhány hónapja behoztak egy férfit, aki leszúrta a
szomszédját. A szomszéd, egy mázsás állat, fejszével támadt arra a
szerencsétlen negyvenkilósra, aki ugyebár csak védekezett. Szóval
tiszta ügy volt: önvédelem... / A pohárért nyúl és iszik. / De gondolj
csak bele: hogy néz az ki, hogy meg hal egy ember, akit leszúrtak, és
nincs tettes, akit felelősségre vonnának....A közvélemény mindjárt azt
mondaná, hogy a rendőrség nem végzi jól a munkáját. Így is mindig erről
járatják a pofájukat.... / Újra iszik. / Szóval piszok nehéz ügy volt,
de megoldottam! Másodszor is kimentem helyszínelni, aminek persze az is
oka volt, hogy az illetőnek jókora szőlője volt és finom bora...Tudod
jól, hogy a vörös bor a gyengém.... / Iszik / A fene se érti, hogy
miként, de másnap reggelre el is tűntek a hordók a
pincéből....Indítottunk nyomozást, de persze eredménytelenül.... /
Nevet. / Na de nem ez a lényeg. A második liter után akkora világosság
gyúlt az agyamban, hogy sapkával kellett letakarni, hogy esténként ne
világítsak. / Hangja egyre ittasabb. / Jó vicc mi?
Ex-párttitkárnő: / unottan. / Marhára... A lényeget mond, mert nem érünk rá!
Rendőrkapitány:
Jól van na....Tehát: kicsit átalakítottam a helyszínt úgy, ahogy annak
szerintem és a kriminológia tudománya szerint történnie kellett,
kerítettem egy tanút, aki mindent úgy látott, ahogy én elmondtam neki,
és már kész is volt a dolog.... / Iszik / Csodálatos vádiratot
készített az ügyészség! Öröm volt olvasni ! A negyvenkilós tíz évet
kapott....Nem is sok egy emberéletért....
/ Újra inni akar, de a nő kiveszi a kezéből a poharat. /
Ex-párttitkárnő: Most már eleget ittál! Kezd el a kihallgatást!
Rendőrkapitány: Puszit kapok?
Ex-párttitkárnő: Ne hülyéskedj! Erre most tényleg nincs időnk!
Rendőrkapitány: Ha nincs puszi, nincs kihallgatás....
Ex-párttitkárnő: Piszok zsaroló! / Gyors csókot ad neki, aztán kiugrik az öléből. / De most már tényleg kezd el....
Rendőrkapitány: Rendben.... kezdődjék a móka.... / Kifelé kiabál. / Vezessék be Jézuskát!!!!
Rendőr 1: / Belép a rendezői jobbról és visszafelé nézve kiabál. /
Na gyerünk kifelé! Igyekezz, ha a rendőrkapitány úr hívat!
/ Jézus bejön és lassú, nyugodt léptekkel a színpad közepéig megy, ott áll meg. A rendőr kimegy.
Ex-párttitkárnő: / Elnyújtózik a székben, mint ha színházi előadást nézne. /
Kezdheted.
Rendőrkapitány: / Méregeti Jézust, körbejárja. /
Nyugalom...sora van ennek, drágám...Olyan ez, int egy szertartás...mint
egy templomi szertartás.... Csak itt én vagyok az isten....Remélem,
ezzel te is tisztában vagy barátocskám.....
/ Jézus rezzenéstelen arccal áll, csak a fejét fordítja kicsit a kapitány felé. /
Rendőrkapitány: / Leül. Hátradől a székkel, lábát az asztalra teszi, pózol, ahogy a filmekben látta. /
Neved?....Lakcímed?....Születési helyed?.....Anyád neve?... / Nem kap
választ. Jézus csak néz rá enyhe mosollyal. / Itt válaszolni kell!
Megértetted? Ha én kérdezek, mindenkinek válaszolni kell! Ezt jó, ha
megjegyzed! / Kigombolja a kabátja felső gombját és nagyot fúj, majd
hirtelen újra ordít. / Hány embert csaptál be te görény?!!!! / Néma
csend. Vár egy kicsit, aztán hangot vált. Modora és mosolya olyan, mint
az áldozatára leső fenevad vicsorgása. / Vagy úgy...Az úr a finomabb
lelkivilágúak közül való, aki megnémul, ha kiabálnak vele...Hát
jó...Legyen szíves elárulni, kedves uram, hogy mi az ön becses neve? /
Ismét válaszra vár de hiába. Nem bírja tovább, oda ugrik Jézushoz és
egészen közelről az arcába ordít. / Azt hiszed, azzal elérsz valamit,
ha nem nyitod ki a pofád? A tanúk mindent elmondanak helyetted a
bíróságon, te pedig a börtönben fogsz megrohadni! / Még közelebb hajol.
/ Megfoglak törni! Érted? Úgy fogsz előttem csúszni, mint egy csiga,
egy giliszta, egy teknősbéka! Nálad keményebb fickókkal is elbántam
már! Összefogod magad csinálni, ha kell, de akkor is beszélni fogsz!
/ erőteljes kopogtatás, a rendezői balról belép egy rendőr. /
Rendőrkapitány: Mondtam, hogy szabad???!
Rendőr 2: Bocsánat, de...
Rendőrkapitány: Ne zavarjon! Most kihallgatok....
Rendőr 2: Egy pap van itt. Azt mondja, az ezredes úrral kell sürgősen beszélnie.
Rendőrkapitány: Pap? Miféle pap? Mit keres itt egy pap? Mond meg neki, hogy most nagyon el vagyok foglalva!
Ex-párttitkárnő: / A távozni akaró rendőr után. / Várjon! Ne mondta a nevét az a pap?
Rendőr 2: / Megvonja a vállát. / Valami káplánt mondott....
Ex-pártitkárnő: / Pillanatra elgondolkodik, aztán a rendőrnek mondja. /
Várjon egy kicsit odakint.
Rendőr 2: / kérdőn néz a rendőrkapitányra. /
Rendőrkapitány:
Nem hallotta? Várjon odakint! / Megvárja, amíg a rendőr kimegy, aztán a
nőhöz. / Mi a francot csinálsz? Beleszólsz a munkámba és utasítod az
embereimet?!
Ex-párttitkárnő: / Fejével Jézus felé int. / Előbb talán vitesd vissza. Nem akarok előtte beszélni.
Rendőrkapitány: / Némi tétovázás után. / Fogdás!
Rendőr 1: / Belép / Parancs?
Rendőrkapitány: Kísérje vissza! Hagy puhuljon még egy kicsit....
/ Elégedetlenül ingatja a fejét, majd mikor Jézus és a rendőr eltűnnek, megszólal. /
Nem szeretem ezt...Most kezdtem belelendülni...
Ex-párttitkárnő: Nem küldheted el a káplánt. Ebben a helyzetben ez lenne a legnagyobb baklövés.
Rendőrkapitány: Mi a fenének jön ide szaglászni?
Ex-párttitkárnő: Kényszerhelyzet. kompromisszumot kell kötni, különben ellenpropagandát indítanak.
Rendőrkapitány: És mi a biztosíték, hogy így nem teszi?
Ex-párttitkárnő: Semmi. De legalább van esélyünk a megegyezésre.
Rendőrkapitány: Egy pappal?
Ex-párttitkárnő:
Ha kell, az ördöggel is...Csak ebből az ügyből kimásszunk....Egyébként
ne gondold, hogy nekik olyan nagy örömöt jelent ez a hercehurca...
Rendőrkapitány: / Újabb pohárral iszik, csak most dühösen dobja le egy szuszra. / Bánom is én...Úgy is mindig az van, amit te akarsz... / ki kiabál. / Vezesse be a káplán urat!
Káplán: / Belép egy rendőr kíséretében, aztán a rendőr el. /
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Rendőrkapitány: / Maga elé mormogja, de hallhatóan. /
Ezt talán majd neki mondja, odaát....
Ex-párttitkárnő: Jó napot, Káplán úr! Már vártuk!
Káplán: Jobban örültem volna, ha inkább hívnak...
Ex-párttitkárnő: Ezt, hogy értsem?
Káplán: Leülhetek?
Ex-párttitkárnő: Ó, bocsánat!....Természetesen.
Káplán: / Leül. Vár egy kicsit a hatás kedvéért. /
Nagyon furcsa számomra, hogy egy Egyházat érintő ügyből megpróbálnak kihagyni minket...
Ex-párttitkárnő: Szó sincs ilyesmiről, Káplán úr! Csak úgy gondoltuk, előbb tájékozódunk az ügyben...
Káplán: Közösen jobb tájékozódni...
Rendőrkapitány: A rendőrséget érintő ügyek nem tartoznak az egyházra!
Káplán: És az Egyházi ügyek a rendőrségre?
Rendőrkapitány: Ez egy tolvaj! Egy bűnöző! Ezzel nekünk kell foglalkozni!
Káplán: Ez a maga véleménye. Az enyém és az Egyházé egészen más.
Ex-párttitkárnő:
De uraim! Ennek így nincs semmi értelme! Próbáljuk meg
barátságosabban... Káplán úrnak is biztosan jól esne egy kis ital, még
ha nincs is olyan finom, mint a misebor...
Káplán: Köszönöm, nem kérek.
Ex-párttitkárnő: Ugyan már...Nem árt egy kicsi tárgyalás közben. Oldja a hangulatot.
/ Előveszi az üveget és poharakat, töltöget beléjük, közben beszél. /
Mindenek előtt tehát az a legfontosabb kérdés, hogy mi legyen ezzel az
ál-Jézussal. Ha jól értelmezem, a probléma mindannyiunk számára egyre
kellemetlenebbé válik. Gondolom, az egyház sem tűrheti tétlenül, hogy
valaki olyan eszméket hirdet, ami nem egyeztethető össze az
érdekeivel...
Káplán: Mi azon az állásponton vagyunk, hogy érvekkel kell meggyőzni az ilyen eltévelyedett embereket.
Ex-párttitkárnő: Értem. És ha ez nem sikerül?....
Káplán: Akit nem győznek meg semmilyen érvek, az őrült...
Ex-párttitkárnő:
/ Enyhe mosollyal. / Ha jól értem, ön arra voksol, hogy zárjuk az
illetőt az őrültek házába. / Elgondolkodik. / Végül is az sem lenne
rossz megoldás...Negyven éves párturalmunk alatt alkalmaztuk is jó
párszor....A leghatásosabb dolgok egyike, amikor őrültnek kiáltjuk ki
azokat, akik másként gondolkodnak, mint mi.
Káplán: Ön félre értett. Mi előbb mindenképpen meg akarunk győződni arról, hogy őrült vagy csaló.
Ex-párttitkárnő: Tehát az a lehetőség fel sem merül önökben, hogy Jézus vagy nem Jézus?
Káplán: Ez nem lehet kérdés.
Rendőrkapitány: Márpedig én azt mondom, hogy az ilyennek a börtönben a helye! A diliházból idővel kiengedik és keveri tovább a szart!
Káplán: A börtönből is kiengedik.
Rendőrkapitány: Az más. Ott elveszik a kedvét....
Káplán: Vagy még tökéletesebb bűnözőt csinálnak belőle....
Ex-párttitkárnő: Ne térjünk el a tárgytól, uraim. A börtönök hatékonyságának elbírálása másokra tartozik.
Káplán:
Való igaz....Nos, én leginkább azért jöttem, mert szeretnék
négyszemközt beszélni azzal az emberrel. Ez a beszélgetés sokat
segítene annak eldöntésében, hogy őrülttel van-e dolgunk.
Rendőrkapitány: Arra ott vannak a pszichológusok és az elmeorvosok. Képzett szakemberek!
Káplán: Egy papnál senki sem ért jobban a lélek titkaihoz.
Ex-párttitkárnő: / Megemeli a poharát. / Szerinte is így van és erre inni kell!
Rendőrkapitány: Na végre! / Emeli poharát és meg sem várva a másik kettőt, rögtön iszik. /
Káplán: / Rövid habozás után belekortyol a borba. /
Valóban aromás...Ha jól érzem, legalább öt éves....
Rendőrkapitány: / Dicsekedve. / Hat!!!
Káplán: Bizonyára önnek van igaza, ezredes úr. Ön a szakértője ennek a területnek... Nos, akkor beszélhetek azzal az emberrel?
Rendőrkapitány: Nem szívesen engedélyezem....De egye fene...Negyedórát kap, egy perccel se többet! Remélem, elég lesz?!
Káplán: Tökéletesen. Köszönöm.
Rendőrkapitány: Tudja, ez nekem presztizs kérdés.
Káplán: Higgye el, nekünk is az....
Ex-pártitkárnő: Valamennyiünknek az, kedves káplán úr....
Rendőrkapitány: Maradjon itt. Mindjárt intézkedek, hogy bekísérjék magának az őrizetest.
/ A rendőrkapitány és az ex-pártitkárnő kimegy, a káplán marad. /
Rendőr 1: / Bekíséri Jézust / Itt az őrizetes! Negyedórát adott az ezredes úr! Jó lenne betartani!
Káplán: Persze. Betartom a szabályokat, nyugodjon meg....
Rendőr 1: Akkor jó....Majd jövök....
Káplán: / Megvárja amíg a rendőr távozik, aztán közelebb lép Jézushoz és visszafogott hangon mondja. /
Sikerült meggyőznöm őket, hogy beszélnem kell veled. Úgy kellett tennem, mint ha ellened lennék. Bocsáss meg ezért...
Jézus: / pár pillanatig nézi a káplánt. /
Azért jöttél, hogy megments?
Káplán: Igen.
Jézus: Ne akarj erődön felül cselekedni...Úgy sem sikerülhet....
Káplán: De igen! Sikerülhet! Csak az kell hozzá, hogy te is akard! Élj isteni hatalmaddal és pusztítsd el a gonoszt!
Jézus: Ezt nem kérheted tőlem. Tudod, hogy miért jöttem: szenvedésemmel és halálommal újra meg kell váltanom a világot.
Káplán:
Egyszer már megtetted, Uram! Véreddel mostad le mindannyiunk bűnét, de
a gonosz újra eluralkodott a világon, és nagyobbra nőtt, mint valaha!
Hidd el: az embereknek már nem jelent semmit, hogy feláldozod magad!
Nekik vezér kell! Olyan valaki, aki az élükre áll, és megmutatja nekik
a kivezető utat a mocsokból egy új, szebb és igazságosabb világ felé!
Ezért kell élned! Élned és vezetned őket!
Jézus:
Azt hittem, közelebb állsz az Úrhoz, és jobban meg érted az Ő
szándékait....Értsd meg végre! Csak a halálom hozhat enyhülést az
emberek szenvedésére! Küldetésemet végig kell járnom!
Káplán: / Térdre esik Jézus előtt. / Nem! Én ezt nem tudom így elfogadni! Engedd, hogy megmentselek!
Jézus: Állj föl. Elárulod magad, ha meglátnak így....
Káplán: / Felugrik. / Értesítem a Szentatyát! Tudatom vele, hogy elakarnak pusztítani az ateista szörnyetegek!
Jézus: / Mosolyog. / Ha ez megnyugtatja a szívedet, hát értesítsd.
Káplán: A Vatikán rád teríti majd védőszárnyait!
Jézus: / A káplán fejére teszi a kezét, az rögtön letérdel, hogy így fogadja az áldást. /
Tégy emberi erőd szerint. De ne hidd, hogy megváltoztathatod a megváltoztathatatlant....
/
A fények elhomályosulnak, csak a térdelő káplán és az előtte álló Jézus
körvonalai látszanak. Jézus keze továbbra is a káplán fején, végig a
MIÉRT? című dal alatt, melyet a káplán énekel. /
Miért, ó kérlek, mond miért, ha a bűn mindig bűn marad, miért e roppant áldozat? Ember vagyok, jól tudom, csak emberként gondolkodom, kérdésre kérdést halmozok: választ miért nem kaphatok? Ha a jó rejtve bujdokol, Ha a szívekben csend honol, Ha a félelem megtalál, Ha a farkas lesben áll: Őrizd meg bárányaidat! Megmentelek - ez kell nekem: Így lesz teljes az életem! Nem használ a kereszthalál, ha a farkas lesben áll! Nem használ a kereszthalál, ha a farkas lesben áll!
/ SÖTÉT /
A rendőrkapitány irodája.
Az
asztalnál hárman ülnek: az ex-párttitkárnő, a rendőrkapitány és a
káplán. A rendőrkapitány és a nő előtt pohár, az asztalon üveg, látszik
rajtuk, hogy nem az első pohárnál tartanak. A káplán józan, előtte
nincs is pohár!
Ex-párttitkárnő: Ezt mondtam én mindig, uraim! Nincs jobb, mint ember módjára leülni és megtárgyalni a problémákat.
Káplán: Milyen kár, hogy erre ne jöttek rá néhány évtizeddel korábban....
Ex-párttitkárnő:
Felesleges felidézni az elmúlt évtizedek történéseit. Követtünk el
hibákat, többek között azt, hogy kirekesztettük az egyházat a
hatalomból, de ez ár a múlté. Igyunk a változásokra! / Koccint az ezredessel és férfiasan, egy hajtásra megissza. /
Káplán: Ez akkor lenne igazán szép, ha a szándék is olyan erős lenne, mint a kimondott szavak....
Ex-párttitkárnő: / Sértődötten. / Miért? Az események nem engem igazolnak?
Káplán:
Ebben az országban annyira kaotikusak az események, hogy senkit sem
igazolnak, legfeljebb azokat, akiknek épp ez az anarchikus állapot a
célja.
Ex-párttitkárnő:
Nem értem az elégedetlenkedését Káplán úr. Pártunk lemondott az
egyeduralomról. Többpártrendszer van. Egyre erősebb az egyház
befolyása. A többi már önökön múlik...
Káplán: Remélem nem akarja elhitetni velem, hogy mind ez azért van így, mert önök is így akarták...
Ex-pártitkárnő: Valóban nem...De megértettük az idők szavát.
Rendőrkapitány: / Türelmetlenül emeli fel a poharát. / Ideje lenne már inni! Megmelegszik, aztán már nem ér semmit!
Ex-párttitkárnő: / Szintén emeli poharát. / Csatlakozom az előttem felszólalóhoz!....Káplán úr még mindig nem?
Káplán: Köszönöm nem.
Ex-párttitkárnő: / koccint az ezredessel, egy szuszra iszik és lecsapja a poharat. / Na, ez igazán jól esett!... Itt az ideje káplán úr, hogy megtudjuk, miért is látogatott meg minket ilyen váratlanul?
Káplán: Igen csak komoly okom van rá elhihetik....De mielőtt elmondanám, szeretném tudni, hogy milyen állapotban van a fogoly?
Rendőrkapitány:
Ahhoz képest, hogy a mi vendégszeretetünket élvezi, elég tűrhetően.
Ráadásul még olcsó is. Csak kenyeret és vizet eszik. Mondtam is az
embereimnek, hogy ha ezt mindenkinél be tudnánk vezetni, mindjárt
kevesebb lenne a rabok eltartása! / Idétlenül nevet /
Ex-párttitkárnő:
Én azért jobban örülnék ha enne valami mást is. Leromlott fizikai
állapotban nem állíthatjuk bíróság elé. Az Újságírók mindjárt azt
írnák, hogy éheztettük, és üvöltenének az emberi jogokért.
Káplán:
Ön csodálatos változáson ment keresztül. Párttitkár korában eszébe sem
jutottak olyan fogalmak, mint emberi jogok vagy
vallásszabadság.....Erről jut eszembe! Mivel foglalkozik mostanában?
Ex-párttitkárnő: Hát.... el kellett mennem dolgozni....
Káplán: Ez igazán dicséretes dolog...Gondolom, talált a végzettségének megfelelő munkát....
Ex-párttitkárnő: Igen. Nyolc jól menő KFT-nek vagyok az ügyvezető igazgatója...Kicsit fárasztó oly sok felé figyelni, de kibírom valahogy....
Rendőrkapitány: Na, akkor még egy pohárkával....
Ex-párttitkárnő: Már nem kell. Kezd a fejembe szállni....
Rendőrkapitány: Na és? Azért iszunk, hogy megártson nem? Különben semmi értelme, ihatnánk akár vizet is....
Ex-párttitkárnő: / káplánhoz / Remélem, jó híreket hozott. Ideje lenne végre megnyugtatni a közvéleményt...
Káplán: Nap nap után ezt teszik a sajtóban.
Ex-párttitkárnő:
Igen....Szerencsére sikerült oda hatnunk, hogy normális cikkeket
írjanak....Az egyház azonban még mindig hallgat. Egy hete teljes csend
uralkodik önök körül, pedig a hívők biztosan bombázzák önöket a
kérdéseikkel....
Káplán: A hívek megértik, hogy a Szentatya válaszára várunk...
Ex-párttitkárnő: A Szentatya nagyon lassú. Néhány nap múlva az ügyészség elkészíti a vádiratot, mert a rendőrség már lezárta a vizsgálatot. Rendőrkapitány: / Büszke cinizmussal. / Bizony! Jó vastag akta kerekedett belőle!
Káplán: Arról volt szó, hogy ezzel még várnak...
Ex-párttitkárnő: A végsőkig mi se tudunk várni...Ha ne igyekeznek, kénytelenek leszünk figyelmen kívül hagyni az egyház álláspontját....
Káplán:
Nos, ha így állnak a dolgok, akkor nekem is van egy meglepetésem a
maguk számára.... Mert igaz, hogy a Szentatya megfontolt a döntéseiben,
de még is gyorsabb, mint azt gondolnák....
/ Levelet vesz elő és az asztalra teszi. /
Tulajdonképpen azért jöttem, hogy ezt a levelet megmutassam, és
közöljem önökkel, hogy a Szentatya követe, a Nuntius úr holnap érkezik.
Szeretném ha méltó módon fogadnák...
Rendőrkapitány: / Felugrik / Az úristenit! És ezt csak most mondja?!
Káplán: / Keresztet vet a káromkodás hallatán. /
Azt hittem, hogy önöket már értesítették...A levélben az áll, hogy
előzetesen felvették a kapcsolatot a kormánnyal és megegyeztek egy
közös vizsgálatban. Gondolom, egyszerre érkeznek majd az állami és az
egyházi képviselők...Sajnálom, ha kicsit késve tudták meg....
Rendőrkapitány: / Idegesen. / Dehogy is sajnálja! Szerintem kifejezetten örül, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe lát minket!
Káplán: De kérem! Még a feltételezés is sértő számomra!
Rendőrkapitány: / A nőhöz / Ugye mondtam, hogy nem lehet megbízni a papokban?!
Káplán: / Sértetten / Úgy látom, jobb ha én most elmegyek...
Ex-párttitkárnő:
Fejezzék ezt be, kérem! Nincs most idő arra, hogy egymást marjuk!
Szeretném, ha maradna, káplán úr....Lenne még néhány kérdésem....
Káplán: De csak ha nem sértegetnek tovább! Én a legjobb szándékkal jöttem ide...
Ex-párttitkárnő: Tudjuk....elhisszük...Foglaljon helyet és legyen egy kis türelemmel, amíg intézkedünk....
/ A káplán leül, előveszi a Bibliáját és olvasni kezdi, de közben láthatóan figyeli, hogy mi is történik. /
Rendőrkapitány: Most mi az istent csináljak?! Ennyi idő alatt nem lehet csodát művelni! Ex-párttitkárnő:
Muszáj! Érted?! Muszáj! Semmi szükség arra, hogy égjünk a Vatikán és a
kormány előtt! A te karrierednek sem mindegy, hogy mit látnak majd itt.
Ha kell, fogd be minden rendőrödet takarítani, de itt akkor is olyan
rendnek kell lenni, mint a patikában! És figyelmeztesd az embereidet,
hogy ne dézsmálják a rabok ennivalóját! Sőt! Adass majd nekik dupla
adagot!
Rendőrkapitány: De honnan lesz erre pénz?
Ex-párttitkárnő: Kibírjátok azt a néhány napot...Aztán úgy is visszaspóroljátok , ahogy ismerlek benneteket....
Rendőrkapitány: / Kiordít/ Ügyeletes!
Rendőr 2: / Belép / Parancsára ezredes úr!
Rendőrkapitány: Maga az ügyeletes?
Rendőr 2: Jelentem nem.
Rendőrkapitány: Akkor miért nem az jött, akit hívattam?
Rendőr 2:
A zászlós elvtársnak....pardon....a zászlós úrnak egy kis dolga akadt a
városban...De azt üzeni, hogy a szolgálat végére megjön.
Rendőrkapitány: / Oda rohan a rendőrhöz és egészen közelről ordít az arcába. /
Mi az, hogy dolga akadt?! Mi az, hogy elhagyja a szolgálati helyét?!
Hát mit képzelnek maguk?! Ha visszajön mondja meg neki, hogy fel van
függesztve! Az ilyen emberekre nincs itt szükség! Itt fegyelemnek kell
lennie! Megértette?! Rendőr 2: Megértettem. / Indulna kifelé. /
Rendőrkapitány: Várjon! Fel is írom a nevét, nehogy elfelejtsem. Ki volt ma az ügyeletes?
Rendőr 2: / Bátortalanul / Jelentem, az ön fia, ezredes úr...
Rendőrkapitány: / Zavartan néz körbe, de leginkább a papot figyeli. Az gyorsan elkapja a tekintetét és beletemetkezik a Bibliába. /
Tudja mit? Maga e szóljon neki semmit. Küldje be hozzám ha visszajött,
majd én beszélek vele... / Ledobja a tollat az asztalra./
Rendőr 2: Értettem! / Indulna. /
Rendőrkapitány: Várjon! Amíg a zászlós úr vissza nem jön, maga látja el a feladatát!
Rendőr 2: Értettem!
Rendőrkapitány: Hányan vannak most letartóztatva?
Rendőr 2: Jelentem, nem tudom...De megnézem az ügyeleti naplót.... / Indulna. /
Rendőrkapitány:
Ne nézzen semmit! Nem is ez a lényeg!...Holnap magas rangú vendégek
érkeznek. Kormányképviselők és külföldiek. Ennek a fogdának úgy kell
kinéznie, mint egy patikának! / Ránéz a nőre, hogy jól mondta-e, az
elégedetten bólint. / Minden mozgatható embert be kell fogni
takarítani! Először a zárkákat kell megcsinálni, aztán megkettőzni az
őrséget és kiengedni őket a folyosóra!
Rendőr 2: Értettem! De...az őrség fele szabadságon van. Nehéz lesz megkettőzni....
Rendőrkapitány: Mindenkit berendelni, aki elérhető közelségben lakik!
Rendőr 2: Értettem! / Indulna. /
Rendőrkapitány: Várjon! Hová siet?
Rendőr 2: Jelentem, parancsot teljesíteni....
/ Folytatás a 3. részben /
KONSZTANTYIN SZTANYISZLAVSZKIJ
Helyezkedj el a sógoroknál, mert az ausztriai munkalehetőségek sokkal jobban jövedelmeznek, mint szinte bármely más magyarországi munka.
