Férfi Ülnök: Kérdezhetek valamit a vádlottól, bíró úr?
Bíró: Természetesen. Önnek is joga van bármikor kérdezni.
Férfi Ülnök: Mondja, kérem... Honnan tudott maga ennek a hölgynek a múltjáról?
Ügyésznő: / Még mielőtt Jézus válaszolhatna. /
Ez nagyon egyszerű, ülnök úr. A szélhámosoknak létfeltétele, hogy minden olyat megtudjanak áldozatukról, amivel aztán zsarolhatják.
Férfi Ülnök: De itt nem történt zsarolás, mint azt tudjuk....
Bíró: / Nyugtalanul / Bocsásson meg, ülnök úr, de úgy érzem, hogy ez igazán nem tartozik az ügyhöz. Ha van esetleg valami konkrét kérdése, akkor azt legyen szíves....
Férfi Ülnök: Ügyésznő, Bíró úr, önök már mindketten válaszoltak a kérdésemre, de a vádlottat még mindig nem hallottam ez ügyben... Ami pedig a kérdéseim jogosságát illeti, engedjék meg, hogy ülnöki jogomnál fogva én döntsem el....
Jézus: / Az ülnökhöz. /
Azt kérdezted, hogy honnan tudtam a múltját?... Én mindenkinek ismerem a múltját és a jövőjét.... Mint ahogy a tiédet is... Tudom, hogy parázna, kicsapongó feleséged elhagyott, s magával vitte az általad oly nagyon szeretett gyermeketeket.... Azt is tudom, hogy titokban imádkozni szoktál és Istent kéred, hogy a gyermek újra veled lehessen... De nem jól imádkoztál! Nem igaz lelkedből.... Próbálj meg igazán hinni, és akkor meghallgatásra találsz.....
Férfi Ülnök: / Alig kap levegőt, inggallérját húzogatja, a nyakkendőjét lazítja, miközben arcán rémület. /
Irgalmas Isten!!!! Ez...Ez....Ez csoda....Isteni csoda....
/ Az Ülnöknő - aki egyúttal az Ex-párttitkárnő - és a jegyzőkönyvvezető oda ugranak, hogy segítsenek neki. Vízzel itatják, izzadó homlokát törölgetik. /
Férfi Ülnök: / Félretolja a homlokát törölgető kezeket. /
Hagyjanak! Már jobban vagyok....
/ Feláll. /
Tisztelt Bíróság! Minden szó igaz abból, amit a vádlott mondott... Ezért azt javaslom, hogy....
Ülnöknő: / Gyorsan a szavába vág és a bírónak mondja. /
Bíró úr! Az ülnök úr ilyen állapotban képtelen a további munkára! Sajnos rég óta rakoncátlankodik a szíve...
Bíró: / Hirtelen nem érti, hogy mit akar a nő. /
A szíve????
Ülnöknő: / Határozott nyomatékkal. /
Igen! A szíve! Már többször volt vele probléma!
Bíró: Igen.... Persze.... Most már emlékszem....
Férfi Ülnök: Az én szívemnek nincs semmi baja! Már jobban vagyok!
Ülnöknő: Javaslom, bíró úr, hogy kéressen ide egy másik ülnököt! Nem kockáztathatjuk, hogy az ülnök úr ismét rosszul legyen!
Bíró: Helyt adok a javaslatnak!
/ Az ülnöknőhöz és a jegyzőkönyvvezetőhöz. /
Vigyék az ülnök urat a pihenőbe! Segítsenek neki, nehogy elessen!
/ Az ülnöknő és a jegyzőkönyvvezető belekarolnak a férfibe és kifelé vonszolják. /
Férfi ülnök: / Hadakozik az ellen, hogy kivigyék. /
Már jobban vagyok! Nincs semmi bajom! Engedjenek el, kérem!
Ülnöknő: / A férfi ülnökhöz. / Jöjjön kérem! Ne izgassa fel magát...
Férfi ülnök: / Az ülnöknőhöz. / Maga nem is ülnök! Azelőtt sosem láttam itt!!!
Ülnöknő: Látja, bíró úr?! Már félrebeszél! egyre súlyosbodik az állapota... Sietnünk kell!
/ Határozottabban a hóna alá nyúlnak és kiviszik. Kintről még néhány pillanatig hallatszik a férfi méltatlankodó kiabálása, aztán csend lesz. /
Bíró: / A Nuntiushoz. /
Elnézést kérek ezért a kis közjátékért. Tudom, hogy önöknek drága az ideje, ezért addig is, amíg megérkezik a másik ülnök, jobb ha folytatjuk....
Nuntius: / Sejtelmes mosollyal. /
Természetesen. Csak tessék....
Bíró: Ügyésznő! Szólíthatom a vád következő tanúját?
Ügyésznő: Várjunk egy kicsit, bíró úr.... Elképzelhető, hogy sorrend cserére lesz szükség.... Minden attól függ, hogy milyen válaszokat kapok a vádlottól....
/ Jézushoz fordul. /
Meséljen nekünk a csodákról.
Jézus: / Egyszerűen /
Csodák nincsenek.
Ügyésznő: / Reménykedve. /
Megismételné ezt még egyszer?!
Jézus: / Nagyobb nyomatékkal. /
Csodák nincsenek... Csak isteni kinyilatkoztatás létezik, melyet a hitetlenek nem tudnak jobb szóval illetni....
Ügyésznő: / csalódottan. /
Értem.... Tehát ön szerint az is isteni megnyilatkozás, hogy a rendőrkapitány úr telkén lévő nagy mennyiségű építőanyag egyetlen éjszaka, sőt: néhány óra leforgása alatt átkerült a város másik pontjára?
Jézus: Oda került, ahol nagyobb szükség volt rá....
Ügyésznő: / Dühösen. /
De miként került oda, ember?! Erre válaszoljon!
Jézus: Mert akartam....
Ügyésznő: / egyre dühösebb. /
Úgy van! Valóban ezt akarta! Csakhogy ez önmagában még kevés lett volna! A terv végrehajtásához embereket is kellett találnia! Olyan személyeket, akik némi ellenszolgáltatás fejében mindenre kaphatók! Még arra is, hogy éppen a rendőrkapitánytól lopjanak!
/ Belép az ülnöknő és az új ülnök. /
Új ülnök: Bíró úr! Sajnálattal hallottam, hogy mi történt a kollégával.... Szívesen helyettesítem.... A következő tárgyalásom csak három óra múlva lesz...
Bíró: / Kezet fog vele. /
Foglaljanak helyet. Hagyjuk az ügyésznőt tovább beszélni.
Ügyésznő: / Megvárja amíg leülnek. /
Bíró úr! Nem tartom szükségesnek megkérdezni a vádlottat, hogy beismeri-e mindazt, amivel vádolom. Látható, hogy a legkézenfekvőbb bizonyítékok súlya alatt sem mutat hajlandóságot az őszinte vallomástételre.... Kérem, szólítsa be a hármas számú tanút.
Bíró: / A mikrofonba. / Kérem a Jézus ügyben szereplő hármas számú tanút!
Tanú 3: / Magabiztos, határozott léptekkel jön. Ruházatán és viselkedésén látszik, hogy igazi alvilági vagány, akinek teljesen megszokott dolog a bíróság előtti megjelenés. Oda adja az igazolványát. /
Bíró: / Belenéz az iratba, aztán leteszi. /
Gondolom tudja, hogy miért idézte be a bíróság?
Tanú 3: Természetesen.
Bíró: Akkor azzal is tisztában van, hogy most mint tanút hallgatjuk ki, de valójában ön is gyanúsítottja az ügynek....
Tanú 3: Ami a tanúkénti meghallgatást illeti, az stimmel, bíró úr... A dolog másik oldalát azonban bizonyítani kell....
Bíró: Legyen nyugodt. Mindenre sor kerül... Ha csak nem sikerül most kellőképpen tisztáznia magát... Nos... Mindenek előtt azt mondja el, hogy hol és miért találkozott a vádlottal?
Tanú 3: Néhány hónappal ezelőtt megkeresett a lakásomon.... Valami fuvart kellett volna elintézni neki... Már nem emlékszem pontosan, hogy mi volt az árú.... Talán műszaki cikkek vagy valami ilyesmi...
Bíró: Építőanyag.
Tanú 3: Úgy van! Látja, bíró úr, annyira nem foglalkoztam az üggyel, hogy már ki is ment a fejemből....
Bíró: Ismerték egymást régebben is?
Tanú 3: Nem láttam előtte soha.
Bíró: Biztos ebben?
Tanú 3: / Rámutat Jézusra. /
Nem olyan pofa, akit könnyű elfelejteni....
Bíró: Akkor hogyan talált magára? Honnan tudta, hogy hol lakik?!
Tanú 3: Ez a mai napig rejtély előttem is... Talán valamelyik haragosom küldte a nyakamra... Pedig mindenki tudja a szakmában, hogy visszavonultam.... Igyekszem becsületes életet élni, bíró úr....
Bíró: / Szavába vág. /
A lényeget mondja, kérem! Arra vagyok kíváncsi, hogy konkrétan mit kért magától a vádlott?!
Tanú 3: Mondtam már. El kellett volna szállítani az árút egyik helyről a másikra.
Bíró: Egyszerűen csak elszállítani?
Tanú 3: Hát... Előtte persze meg is kellett volna fújni....
Bíró: Tehát ellopni?
Tanú 3: Így is lehet mondani...
Bíró: És mi történt aztán?
Tanú 3: Megkérdeztem tőle, hogy ki a tulaj. Persze csak szakmai kíváncsiságból, mert mint azt már mondtam: jó ideje visszavonultam....
Bíró: Igen Ezt tudjuk.... És?
Tanú 3: Hát... Amikor megmondta, komolyan mondom, hogy kivert a hideg.... Alaposa el kellett gondolkodnom, hogy egyáltalán normális-e a fazon.... Még hogy épp a rendőrkapitány telkéről lopjak téglát?! Nem vagyok én hülye belemenni a tűzbe!
Bíró: Tehát nem maga lopta el?
Tanú 3: Miért kérdi ezt bíró úr? Feltételezi rólam valaki ezt az ostobaságot?
Bíró: Igen. A bíróság.
Tanú 3: A fenébe is bíró úr! Hiszen ismer hosszú évek óta! Tudja, hogy mindig csak tutira mentem és minél kevesebb rizikóval!
Bíró: Ha nem maga volt, akkor ki?
Tanú 3: Valamelyik régi kollégám.... Mondtam ugyanis ennek az arcnak, hogy én nem vállalom ugyan, de megtudom mondani, hogy hol talál olyanokat, akik megteszik amit kér.
Bíró: Megtudná ezt nekünk is mondani?
Tanú 3: Olyannak ismer, bíró úr, aki eladja a régi cimboráit? Ha belenéz az aktáimba láthatja, hogy minden balhét egyedül vittem el és nem mártottam be soha senkit.
Bíró: Pedig az most sokat segítene magán....
Tanú 3: Nincs nekem szükségem segítségre. Én tiszta vagyok.
Bíró: Ez majd kiderül.... Egyenlőre nincs több kérdésem.
Ügyésznő: / Feláll. / Nekem van, bíró úr!
Bíró: Kérdezzen.
Ügyésznő: Miként mutatkozott be magának ez az ember?
Tanú 3: Nem mondott az nevet.... Elmondta, hogy mit kellene csinálni, én meg mondtam, hogy ez nem megy az én részemről. Különben is... A mi szakmánkban nem célszerű bemutatkozni, de rákérdezni sem életbiztosítás...
Ügyésznő: Gondolom, pénzt is ajánlott magának.
Tanú 3: De még mennyit! Minél jobban ellenkeztem, annál feljebb vitte a tarifát! A végén már majd nem beadtam a derekam! De aztán győzött bennem a becsületes ember!
Ügyésznő: Később nem találkoztak?
Tanú 3: Nem. Minek találkoztunk volna?.... Nem jött létre az üzlet és kész.... Elfelejtjük egymást....
Ügyésznő: Hallani se hallott róla?
Tanú 3: Dehogynem! Széltében-hosszában beszélték az emberek, hogy megjelent közöttünk Jézus.... Na mondom, én is elmegyek és megnézem! Aztán ha tényleg az, akinek mondja magát, akkor meggyónom neki minden bűnömet.... Tudja, ügyésznő, nem mindegy ám, hogy mekkora csomaggal utazik majd az ember odaátra!..... El is ballagtam, ahogy kell. Hát kit látok?! Ezt az alakot, amint sok-sok embertől körülvéve magyaráz! Na mondom: ez nem semmi! Stílust váltott a koma! Úgy látszik a szélhámosság kifizetődőbb mint a téglalopás....
Ügyésznő: Tehát maga nem hiszi el, hogy valóban Jézus?
Tanú 3: Ugyan! Ki az az ostoba, aki ezt elhiszi?
Ügyésznő: Sokan elhitték....
Tanú 3: Azok meg is érdemlik! Tudja, én nem ma kezdtem.... Öreg motoros vagyok már... Engem nem lehet bepalizni....
Ügyésznő: / Bólint. / Nincs több kérdésem, bíró úr.
Bíró: Ügyvéd úr van kérdése?!
/ Kicsit vár, aztán vissza adja a tanú igazolványát és neki mondja. /
Köszönöm. Egyenlőre elmehet.... A vádat azonban mindaddig nem ejtjük el maga ellen, amíg nem tisztázódik igazán, hogy ki is szállította el azt az építőanyagot.... Majd értesítjük, ha újra szükségünk lesz magára!
Tanú 3: Megkérhetem, bíró úr, hogy tényleg csak akkor ha nagyon szükség lesz rám.... Tudja elfoglalt ember vagyok, és az az idő, amit itt töltök, nekem komoly anyagi kiesést jelent....
Bíró: / Int. / Menjen. kérem!
/ A tanú gyors léptekkel kimegy. /
Bíró: / A Nuntiushoz. /
Nyugodtan szóljon kérem, ha fáradt. Abban a pillanatban elrendelem a szünetet.....
Nuntius: Ne zavartassa magát, bíró úr.... Szó sincs fáradtságról.... Most kezd igazán érdekessé válni ez az ügy.... Kár lenne félbeszakítani....
Bíró: Ahogy gondolja..... Nos... Az iratok szerint a vád képviselője beidézett mára még egy tanút. Ügyésznő! Szükségesnek tartja ennek a tanúnak a meghallgatását vagy elegendőnek tekinti amit eddig hallottunk?
Ügyésznő: Olyannyira szükségesnek tartom, hogy véleményem szerint ennek a tanúnak a vallomása fogja alapjaiban megrengetni a vádlott védekezését!
Bíró: / Mikrofonba. / Kérem a Jézus ügyben szereplő kettes számú tanút!
Esztergályos:
/ Sokkal megtörtebb, szinte megöregedve látjuk viszont. Félénk, bizonytalan léptekkel jön a terembe. Megszólal, még mielőtt oda érne a bíróhoz. /
Szólítani tetszett, bíró úr?
Bíró: Igen. Jöjjön közelebb... Önre itt most mint tanúra van szükség.... Tanúra az igazság kiderítéséhez.... Az igazolványa magánál van?
Esztergályos: Igen....Persze....Itt van nálam....
/ Kotorászik a zsebében, de annyira reszket a keze, hogy a földre ejti az igazolványt. Zavartan felveszi, aztán oda adja a bírónak. /
Bíró: / Alaposan megnézi, hogy húzza az időt és ezzel még inkább emelje a feszültséget! /
Járt már bíróságon?
Esztergályos: Még soha....
Bíró: Azért nem kell ennyire megijednie.... Csupán csak azt kérjük magától, hogy ismételje meg mindazt, amit a rendőrségen mondott....
Esztergályos: Igen, kérem....
Bíró: Forduljon meg és nézze meg alaposan a vádlottat! Megismeri?
/ Az esztergályos csak egy pillanatra mer Jézusra nézni, aztán gyorsan visszafordul. /
Bíró: Arra kértem, hogy alaposan nézze meg! Nem szeretném, ha tévedne! Forduljon teljesen szembe vele!
/ A férfi csak óriási erőfeszítéssel képes eleget tenni a felszólításnak. Megfordul de tekintetét végig a padlóra szegezi. /
Jézus: Már vártalak... Tedd meg nyugodtan, amit kérnek... Ez a sorsod....
Bíró: A vádlott csak akkor beszéljen, ha kérdezem! Forduljon vissza a tanú! .... Nos, megismeri ezt az embert?
Esztergályos: / Még mindig lehajtott fejjel. /
Igen....
Bíró: Hangosabban legyen szíves!
Esztergályos: Igen, kérem....
Bíró: Honnan ismerik egymást?
Esztergályos: Ő volt az.... / Elcsuklik a hangja. /
Bíró: Nem értem! Hangosabban beszéljen, kérem!
Esztergályos: Ő volt az, aki..... aki tavaly karácsonykor becsengetett hozzám....
Bíró: Korábban is ismerte?
Esztergályos: Nem.... Csak akkor.... Azon az éjszakán....
Bíró: Mi történt azon az éjszakán?
Esztergályos: Becsengetett.....
Bíró: Ezt már hallottuk... Próbálja meg összeszedni magát! Nem lesz semmi baj, ha az igazat mondja.... Azt mondja el, hogy mi történt azután, hogy becsengetett magához!?
Esztergályos: Úgy jött mintha.... mintha mindig ismertük volna egymást... Elmondta, hogy már régóta figyel engem és a családomat, és minket tart a legalkalmasabbnak arra, hogy segítsen rajtunk.....
Bíró: Segítsen?
Esztergályos: Igen. Azt mondta, hogy sajnál minket amiért olyan nagy szegénységben élünk.... Mert tudja, bíró úr, ma az egyszerű munkás ember fizetése csak arra elég, hogy éhen ne halljon....
Bíró: / Közbevág. / Ez most nem ide tartozik! Maradjon a tárgynál! Tehát azt mondta, hogy sajnálja magukat.... Aztán?!
Esztergályos: Azt mondta, hogy szívesen kötne velem egy üzletet, merthogy engem alkalmasnak talál arra.... Azt is mondta, hogy ha én segítek rajta, akkor ő is segít rajtam....
Bíró: Konkrétan mi volt az a segítség, amit öntől kért?
Esztergályos: Először azt hittem, hogy tréfál... Arra kért, hogy híreszteljem el a városban, hogy ő nem más, mint Jézus.... Kinevettem, már csak azért is, mert én....mert én...nem vagyok vallásos ember.... De akkor elővette azt a rengeteg pénzt, amit én, szegény munkásember....
Bíró: / közbevág. / Azt nem mondta magának, hogy mi ezzel a célja?
Esztergályos: De igen.... Így akart még több pénzt keresni... Nevetve mondta, hogy akik mindezt elhiszik majd, azok úgy fognak fizetni, mint a kisangyalok....
Bíró: És maga bedőlt neki. Még arra is képes volt, hogy elmenjen az éjféli misére és ott félrevezesse a hívők százait! Nem gondolta, hogy ez bűncselekményben való részvétel?!
Esztergályos: / Megijed a bíró keményebbé váló hangjától. /
Én kérem.... Szóval engem.... Engem becsapott, kérem.... Elszédített az a sok pénz.....
Káplán: / Váratlanul emelkedik fel a hallgatóság, tehát a közönség soraiból. Kezével vádlón int az Esztergályos felé, és a lehető legnagyobb felháborodással mondja. /
Hazudsz Júdás!!!!! Minden szavad álnok hazugság, amit rád kényszerítettek!!!!
Bíró: / Pillanatra összerezzen. Hirtelen nem is tudja, honnan jött a hang. /
Mi ez, kérem?! Ki meri zavarni a bíróság törvényes eljárását?!
Káplán: / A bíróhoz. /
Ami itt történik, az messze áll az igazi törvényességtől!
/ A körülötte lévő nézőkhöz mondja. /
Emberek! Itt mindenki hazudik! Minden eddig hallott tanú a rendőrség által megfélemlített vagy megzsarolt ember! Nem akarnak itt mást, mint a törvényesség álarca mögé rejtőzve elpusztítani a hitet! Az egyetlen dolgot, ami még megmaradt nekünk!
Bíró: / Felemelkedik a székéből. /
Ezért a kijelentéséért felelni fog! Ügyésznő, kérem emeljen vádat a hatóság nyilvánosság előtti rágalmazásáért! Itt helyben gyorsított eljárással fogom letárgyalni az ügyet!
Káplán: / Hangja nyugodtabb, de annál maróbb. /
Előbb talán tekintsen bele ezekbe a levelekbe, bíró úr....
/ Kezében papírokkal elindul a nézőtérről a színpad felé. /
Bíró: Nem hiszem, hogy bármiféle levél enyhítené, amit ön elkövetett!
Nuntius: / Feláll. / Elnézést, hogy ígéretem ellenére közbeszólok, bíró úr, de egy törvényes eljárás során nem lehet mellékes semmilyen felmerülő adat.
Bíró: / Igyekszik visszafogni magát. /
Természetesen megtekintem a leveleket, bár nem hiszem, hogy bármi közük is lenne az eredeti ügyhöz....
Káplán: / Közben felért a színpadra és átnyújtja a leveleket. /
Mint látja, bíró úr, ezek másolatok. Indigóval készültek.... Az eredeti példányokat biztos helyre tettem....
Bíró: / Gyors, ideges olvasással végigfut a sorokon, aztán leteszi az ülnöknő elé és rekedt hangon mondja. /
Ezek... Ezek valóban perdöntő bizonyítékok... Persze még alaposan meg kell őket vizsgálnunk.... A tárgyalást előre meg nem határozott időre elnapolom.... Majd értesítünk mindenkit.... / Feláll. /
Káplán: / Egyre nyugodtabb és egyre gúnyosabb a hangja. /
Ne menjen még, bíró úr! Ezek az emberek azért jöttek ide, hogy megtudják az igazságot! El kell hát nekik mondani!
/ Kifordul a közönség felé. /
Káplán vagyok abban a városban, ahonnan a korábban hallott három tanút is ide citálták, hogy olyan vallomást tegyenek, ami szolgálja a felsőbb körök érdekeit, de egyáltalán nem szolgálja az igazságot!
Bíró: De kérem, ez....
Káplán: Végigmondom, bíró úr!
/ A bíró összetörten lerogy a székébe. /
A három tanú közül kettő, miután kiengedték őket a városi rendőrkapitányságról, több napos, álmatlan, kínokkal teli éjszaka után megkeresett, hogy könnyítsen a lelkén. Nem gyónni jöttek hozzám, csak tanácsot kérni. Tanácsot, hogy miként bújhatnának ki a vállalt aljas kötelezettség alól úgy, hogy közben megmentsék fizikai és lelki épségüket is.... Talán mondanom sem kell, hogy mindkettőnek volt már korábban dolga a rendőrséggel, így könnyen megtudták zsarolni őket azzal, hogy olyan dolgokat bizonyítanak majd rájuk, amilyet csak akarnak, és annyi időre zárják őket börtönbe, amennyire akarják!... Ezért tették tehát, amit tettek, ezért vallottak úgy, ahogy azt önök is hallották! De bűnük abban a pillanatban enyhült, amint kérésemre hajlandók voltak mindezt leírni... Aztán megkértem őket, hogy a bíróságon azt mondják, amit eredetileg kértek tőlük.... Nem volt nehéz dolguk, hiszen szinte minden kérdést előre egyeztettek velük....
/ Visszafordul a bíróhoz. /
Most már elvonulhat értékelni a bizonyítékokat, bíró úr...
Nuntius: / Feláll. /
Amit itt hallottam az több, mint megdöbbentő! Ez egyértelműen koncepciós per, amely egy ember vallásos nézetei ellen irányul! Még akkor is, ha ez az ember furcsa módon fejezi ki vallásosságát... Bíró úr! Önnek tudnia kell, hogy a Vatikán milyen feltételekkel küldte vissza ezt az embert! Szeretném, ha levonná a konzekvenciát és az ítélet kihirdetésekor ennek megfelelő döntést hozna!
Bíró: Uraim, én.... Én ezt valóban nem értem... Mindent elkövetek majd, hogy....
/ Amíg a bíró beszél, a jobboldali emelvényen a belügyminiszter idegesen tárcsáz. Néhány másodperccel később belép a tisztviselő és félbeszakítja a bírót. /
Tisztviselő: Bíró úr! Azonnali, sürgős telefonja van!!!!
Bíró: Bocsánatot kell kérnem.... Ez fontos.... Biztosan fontos... A tárgyalást elnapolom....
/ kisiet a teremből. /
/ SÖTÉT /
A szín ugyanaz.
A tárgyalóterem üres és sötét, csak a jobboldalon lévő emelvény van megvilágítva kör alakú fénnyel.
A belügyminiszter továbbra is az emelvényen, a bíró pedig az emelvény előtt.
Bíró: / Ijedten mentegetőzve. /
Esküszöm, belügyminiszter úr, hogy én mindent megtettem, amit csak lehetett! Nem láthattam előre annak a káplánnak az ügyeskedéseit....
Belügyminiszter: / Fenyegető hangsúllyal. /
Valóban? Valóban mindent megtett?..... Szerintem egyvalamiről még is megfeledkezett: nem nyújtotta be a lemondását, bíró úr....
Bíró: De kérem, én....
Belügyminiszter: Ne mondjon semmit! Nem érdekelnek a kifogásai! Remélem, nem képzeli, hogy én vállalom majd a felelősséget mindenért?! Épp elég lesz megvédeni saját magamat!.... Önre már nem futja a lehetőségeimből..... Meg kell mondanom magának, kedves barátom, hogy az ostobasága miatt az én pozíciómat is sikerült kellőképpen meggyengítenie!
Bíró: Én igyekszek mindent elkövetni, hogy jóvá tegyem a dolgot, miniszter úr!
Belügyminiszter: Ezt el is várom magától!
/ Enyhébb hangsúllyal. /
Legalább van valami elképzelése?
Bíró: / Közelebb lép az emelvényhez, hangját kicsit visszafogja. /
Arra gondoltam, hogy a káplánt kellene kezelésbe venni... Elvégre ő a kulcsa az eseményeknek.... Talán sikerül valamivel meggyőzni...
Belügyminiszter: Megőrült?! Még jobban a nyakunkra akarja szabadítani a csuhásokat?! Nemzetközi botrányt akar?! Maga ostobább, mint gondoltam!
Bíró: Időt kellene nyernünk, miniszter úr....
Belügyminiszter: Időt?! Nincs időnk! Érti?! Nincs időnk! Ebben a helyzetben olyan gyorsan kell lépni, amilyen gyorsan csak lehet!
Bíró: Igazán szégyenlem magam, miniszter úr, de... nekem nincs ötletem... Talán mégis jobb lenne, ha lemondanék....
Belügyminiszter: Azt már nem! Legalábbis most nem! Először befejezi az ügyet, kedves barátom! Megpróbálja helyrehozni a hülyeségét! Aztán mehet, ahová akar! Túl könnyű lenne most elpucolni a süllyedő hajóról!
Bíró: / Kétségbe esve. / Értse meg, miniszter úr! Teljesen tanácstalan vagyok! Csak még jobban elrontanék mindent!
Belügyminiszter: Ami ezután következik, azt már nem lehet elrontani... Még egy olyan hülyének sem, mint maga....
Bíró: Mit kell tennem?
Belügyminiszter: Felmenti a vádlottat!
Bíró: De ez...
Belügyminiszter: Ne szóljon közbe! Magának ezek után nincs joga közbeszólni! Akinek nincs egy önálló ötlete, az legalább hallgasson! Tehát: mint mondtam, felmenti a vádlottat!
Bíró: Ez képtelenség, miniszter úr!
Belügyminiszter: Mi az, hogy képtelenség, a szentségit magának?!
Bíró: Mivel indokoljam?
Belügyminiszter: Amivel akarja! A lényeg, hogy elfogadható legyen! A Büntető Törvénykönyv tele van olyan paragrafusokkal, amiket úgy forgathat, ahogy akar.... Lapozza át! Törje egy kicsit az agyát! Van rá két napja! Holnaputánra ezt az ügyet szeretném lezártnak tekinteni! Felsőbb körökben is szeretnék lezártnak tekinteni!!! Ezt ne feledje!!!!
Bíró: Minden úgy lesz, ahogy kéri, miniszter úr....
Belügyminiszter: Remélem.... A maga érdekében is remélem... És még valami, amit jó ha tud! Maga egy csavar volt a gépezetben... Egy csavar, ami nem bírta a terhelést és megroppant.... Az ilyen alkatrészeket természetesen ki kell cserélni! Csak az nem mindegy, hogy mi lesz vele azután... Kijavítják és felhasználják egy másik gépben, vagy egyszerűen kidobják a szemétre...
Bíró: Tökéletesen megértettem, miniszter úr....
Belügyminiszter: Akkor mire vár?! Induljon és teljesítse a kötelességét!
Bíró: Azon leszek, miniszter úr....
/ A bíró kimegy. /
/ SÖTÉT /
A tárgyalóterem.
Minden ugyan az, mint a korábbi tárgyaláson.
Bíró: / Néhány másodpercig lapozgat a papírjai között, a torkát köszörüli, aztán feláll. /
Álljanak fel, kérem! A bíróság ítéletet hirdet!.... Tekintettel az előző tárgyaláson felmerült új adatokra, a bíróság felülvizsgálta az ügyet és természetesen levonta a kellő jogi következtetést. Az ítélet indokolásában külön fejezetet szenteltünk annak a ténynek, miszerint a vádlott ellen felsorakoztatott három tanú közül kettő teljes mértékben szava hihetetlenné vált! Ugyanakkor viszont azt is meg kellett állapítanunk, hogy a vádlott ártatlanságával kapcsolatban - a történtek ellenére is! - még mindig kételyek merültek fel! Ezért a bíróság, bár a vádlottat az ellene emelt vádak alól felmenti, ezen felmentő ítéletet nem bűncselekmény hiányában, hanem bizonyíték hiányában hozza meg....
/ Körül járatja a tekintetét a termen, felmérve szavai hatását. /
A továbbiakban a bíróság konzultált a Legfőbb Ügyészséggel azzal kapcsolatban, hogy milyen szankciót foganatosítsunk a szava hihetetlenné vált tanúkkal szemben.... Mivel megállapítást nyert, hogy az említett személyek kimerítették a 238-as paragrafus 4. pontja szerinti büntetőügyben történő hamis tanúzást, a bíróság elrendeli az előzetes letartóztatásukat!
Káplán: / Újra a közönség soraiból. /
Ez törvénytelen! Azokat az embereket kényszerítették!
Bíró: / Erőltetett mosollyal. /
Káplán úr.... Önnek nagyon sokat köszönhet a bíróság... Hatékony közreműködése nélkül nehezebb dolgunk lett volna az igazság kiderítésében.... Ezért a lehető legnagyobb jóindulattal kérem, hogy a továbbiakban ne vonja kétségbe a bíróság intézkedéseinek törvényességét!
Nuntius: A káplán úrnak igaza van! Nem hagyható figyelmen kívül, hogy azt a két embert kényszerítették a hamis tanúzásra!
Bíró: / Még mindig sikerül mosolyognia. /
Nem értem önöket.... Miből gondolják, hogy figyelmen kívül akarjuk hagyni ezeket a momentumokat? Természetesen eljárást indítunk azok ellen a rendőrök ellen is, akik részt vettek ebben a törvénysértésben. A vizsgálat lefolytatásának idejére azonban elzárjuk azt a két személyt, hogy megvédhessük őket minden esetleges rendőri retorziótól.
Nuntius: Miért nem elegendő a vétkes rendőrök elszigetelése? A törvénysértést végeredményben ők követték el....
Bíró: / Már nem mosolyog. Kezdi türelmét veszíteni. /
Nuntius úr! Ha jól emlékszem, ön azt az ígéretet tette a tárgyalás elején, hogy nem kíván országunk törvénykezési gyakorlatába beleszólni.... Ez így helyes, hiszen nem is ismeri azt.... A Jézus ügy, amelynek megfigyelésére a Vatikán önt ide küldte, szerencsésen felmentő ítélettel lezáródott! Az történt tehát, amit szerettek volna.... Ami a rendőrség keretében elkövetett visszaéléseket illeti, az már egy másik ügy, melynek alapos vizsgálatát csak ezután kezdi el az ügyészség. Meggyőződésem, hogy ez már nem is igazán érdekli a Vatikánt.... Amennyiben mégis, úgy kérem, hogy hasonló módon, mint a Jézus ügyben, diplomáciai úton szíveskedjenek kérni, hogy betekinthessenek az ügy menetébe....
Nuntius: Bár nem osztom azt a véleményt, hogy a két ügy elválasztható egymástól, mégis elnézését kérem, ha túlmentem bizonyos határon....
Bíró: Köszönöm a megértését, nuntius úr.... Most pedig megkérdem az ügyésznőt, hogy kíván-e fellebbezéssel élni az ítélet ellen?
Ügyésznő: Nem. Az ítéletet törvényesnek tartom és elfogadom.
Bíró: Gondolom, az ügyvéd úr szintén így van ezzel.... Nos, akkor a vádlott azonnali szabadlábra helyezését rendelem el!
/ A két fegyőrhöz. / Magukra már nincs szükség! Elmehetnek!.... A tárgyalást ezennel lezárom!
/ A két fegyőr után a bíró és az ülnökök vonulnak ki a teremből, majd őket követi a Nuntius és a jegyzőkönyv vezető. Ezután az ügyésznő oda lép az ügyvédet jelképező bábúhoz és hasonlóan, mint ahogy behozta, kiviszi azt. /
/ A színen csak Jézus marad, aki továbbra is áll a vádlottak padjánál. A világítás halvánnyá válik, miközben felcsendül a SZABAD VAGY JÉZUS című dal! /
/ Amint a dal elindul, a káplán is elindul a nézőtérről a színpad felé és énekelni kezd. Jézus kifordul a közönség felé és széttárt karokkal várja a közeledőt. A káplán, amikor oda ér, letérdel és átöleli Jézus lábát, az pedig hasonlóan, mint az első felvonásban, a fejére teszi a kezét. Ez az állókép marad végig a dal alatt!!!! /
Mint a madár, mely újra égre röppen,
nem kesereg többé szárnyatörötten,
oly boldogan repül a szívem feléd,
oly boldog hittel borulok most eléd!
Szabad vagy Jézus - szabadság hozója:
didergő lelkünk puha takarója,
Szabad vagy Jézus: Istennek gyermeke,
letesszük hitünket áldott kezedbe!
Megtorpant végre a gonosz hatalma,
Recsegve ropog gőgös birodalma!
Megtorpant végre a gonosz hatalma,
Nem tart már sokáig véres uralma!
Szabad vagy Jézus - mindenkiért szabad:
Mint csörgő patak, úgy áradhat szavad,
Eljött az igazság végtelen napja,
Eljött a rosszra, eljött a gonoszra!
Nem lesz kereszthalál, nem hagysz itt minket,
Veled élhetünk boldogabb életet,
általad leszünk őrzői a jónak,
szebbé válik az eljövendő holnap!
Megtorpant végre a gonosz hatalma,
Recsegve ropog gőgös birodalma!
Megtorpant végre a gonosz hatalma:
Nem tart már sokáig véres uralma!
Nem tart már sokáig véres uralma!
Káplán: / Továbbra is térdel és felnéz Jézusra. /
Megígértem Neked, hogy megmentelek, és ez az életemnél is fontosabb volt számomra!
Jézus: Bárcsak megtarthatnálak örömödben, ember.... De hazudnék, ha így tennék, és a hazugság bűn, történjen az bármilyen kegyes cél érdekében.... Áll még a gonosz vára, és nem olyan könnyű azt ledönteni, mint ahogy gondolod!..... Emberfölötti dolgot cselekedtél, de a harcnak még nincs vége... Újra megpróbálják majd, ami most nem sikerült....
Káplán: Győztél Édes Jézus! Nem sikerült elítélniük! Nem sikerült elhallgattatniuk! Szabadon hirdetheted tovább Isten igazságát! Hát kell ennél nagyszerűbb dolog?!
Jézus: Csak pillanatnyi a győzelem.... Lélegzetvételnyi időt kaptam, hogy felkészülhessek az utolsó útra....
Káplán: Nem! Nem végződhet ugyan úgy minden, mint annak idején! Nem lehet olyan ostoba az emberiség, hogy kétszer kövesse el ugyan azt a hibát!
Jézus: Hányszor fogadkozott már az ember, hogy nem bonyolódik többé gyilkos háborúkba, hogy nem pusztítja el embertársát csak azért, mert másként gondolkodik, másként érez?! Mégis: újra és újra elkövette ezeket a bűnöket!
Káplán: Itt most egészen másról van szó! Gyilkolhatjuk pusztíthatjuk egymást, de Isten gyermekét még egyszer nem küldhetjük keresztre! Ekkora bűnt nem vállalhatunk föl újra! Nem pusztíthatjuk el magunkban a hitet, mert hit nélkül nem lehet élni!
Jézus: Hatalmas a te hited, ember! Oly hatalmas, hogy sikerült megtorpantanod a gonoszt! Még sem elég erős ahhoz, hogy elfogadd Atyám akaratát? Vajon miért?!
Káplán: / Elkeseredetten. /
Én csak azt akarom, hogy élj!!!!
Jézus: Élek.... Mindörökké élni fogok a szívetekben azután is, ha meghalok.... Lásd be végre: példát és megváltást csak a halálommal mutathatok... A gonoszt csak az rettentheti vissza, ha tudatában van annak, hogy az igazak halála nem hoz megoldást a bűnök eltitkolására! Ha rádöbben arra, hogy minden igaz ember halála igazak százait szüli! Erre gondolj majd mindig, ha nem leszek veled!
Káplán: Nehéz ezt elfogadnom....nagyon nehéz....
Jézus: Tudom.... De bármennyire is fáj, nincs más út....
/ SÖTÉT /
A színen a belügyminiszter, a szószék tetején állva, és a rendőrkapitány a szószék előtt.
A színpadi világítás az egész kép alatt: félhomály.
Belügyminiszter: Azért kértem, hogy ide jöjjön, hogy ne lássanak minket együtt! Soha nem volt még olyan fontos az óvatosság, mint most! A leghalványabb gyanúja sem merülhet fel annak, hogy mi állunk az elkövetkezendő események hátterében! Megértette?!!!
Rendőrkapitány: Megértettem, belügyminiszter úr!
Belügyminiszter: Nagyon remélem... Mert még egy hiba elkövetésére nincs lehetőségünk! Főleg magának nincs! Ha már országos kapitányt nem csinálhatok magából, legalább a jelenlegi pozícióját igyekezzen megtartani!
Rendőrkapitány: Igyekszem!
Belügyminiszter: Helyes! Akkor ezt megbeszéltük.... Most pedig várom a beszámolóját arról, hogy mit intézett a múltkori találkozásunk óta? Talált embereket?
Rendőrkapitány: Igen. Hárman vannak. Három mindenre kapható zsivány, akikkel sikerült megértetnem, hogy csak így kerülhetik el a hosszú börtönbüntetést....
Belügyminiszter: Remélem megbízhatóbbak, mint azok, akiket a tárgyalásra küldött!?
Rendőrkapitány: Sokkal megbízhatóbbak! Rablógyilkosság gyanújával vannak letartóztatva, így tulajdonképpen a büntetlen szabadság és az életfogytig tartó börtön között kell választaniuk.... Ilyen esetben nagyon egyszerű a választás....
Belügyminiszter: Remélem tudja, hogy aztán nekik is el kell tűnniük?!
Rendőrkapitány: Természetesen. Már mind a hármuk részére elkészült az útlevél, amellyel elhagyhatják az országot!
Belügyminiszter: Fölösleges munka volt.... Nincs szükségük útlevélre... Végleg kell eltűnniük....
Rendőrkapitány: De.... akkor mi lesz azokkal, akik őket eltüntetik? Így soha nem lesz vége....
Belügyminiszter: Már megint nem működik a fantáziája! Az ő eltüntetésüket már törvényes eszközökkel oldjuk majd meg! Megbeszéli velük, hogy hol adja át nekik az útleveleket, aztán hirtelen megjelenik a különleges kommandó és kérdezés nélkül mindhármukat szitává lövi.... Ilyen egyszerű.... A sajtónak pedig majd azt mondjuk, hogy a három rablógyilkos megszökött és tűzpárbajba keveredett az őket üldöző kommandósokkal, akik csak így tudták őket ártalmatlanná tenni.... A kutya se fogja őket sajnálni...
Rendőrkapitány: Ördögi ötlet....
Belügyminiszter: Úgy, ahogy mondja.... ördögi.... És még valami! Azt az esztergályost is be kell vonni a buliba!
Rendőrkapitány: / Meglepődve. /
Az esztergályost??
Belügyminiszter: Igen. Az esztergályost! Ő is túl sokat tud, túlságosan belekeveredett az ügybe! Bármikor eljárhat a szája a sajtónak, és azt gondolom, maga se akarja.... Jegyezze meg: mindenkitől meg kell szabadulnunk, aki kompromitáló lehet ránk nézve!
Rendőrkapitány: És tőle miként szabadulunk meg?
Belügyminiszter: Ez egyenlőre legyen az én titkom.... Persze időben megtudja majd maga is.... Nos: még egyszer mondom! Nincs lehetősége a tévedésre! Mert abban a pillanatban, amikor téved, maga is azok közé fog tartozni, akik veszélyessé váltak számunkra! Ehhez mérten végezze tehát a feladatát! Most pedig elmehet!
Rendőrkapitány: Köszönöm a bizalmát, miniszter úr.... Viszontlátásra!
Belügyminiszter: Nem akarom magát viszontlátni! Legalábbis hosszú ideig nem! Amíg el nem ül a vihar, amit kavarni fogunk! Bármi gondja van, soha ne keressen személyesen! Mindig küldjön valakit és lehetőleg mindig valaki mást! Megértette?!
Rendőrkapitány: Természetesen.
Belügyminiszter: Akkor menjen!
Rendőrkapitány: Igenis, miniszter úr! / Sietve távozik. /
/ SÖTÉT /
Ugyanott, ugyan olyan körülmények között.
A Belügyminiszter az emelvény tetején, az Esztergályos az emelvény előtt!
Belügyminiszter: Meg vagyok magával elégedve, kedves barátom! Ön igazán szavatartó ember! Következetesen végigcsinálta amit kértünk magától. Természetesen a jutalma sem fog elmaradni....
Esztergályos: Nem hiszem, hogy bármiféle jutalmat érdemelnék azért, amit tettem....
Belügyminiszter: Ugyan! Ne szerénykedjen! Nagyon sokat segített nekünk! A teljes siker elmaradásáért nem maga okolható, hanem az a két szarházi, akik elárultak minket! De nyugodt lehet, hogy az ő sorsukat személyesen fogom kézbe venni!
Esztergályos: Miniszter úr! Ön nem tud engem úgy megjutalmazni, hogy visszanyerjem a lelki nyugalmamat....
Belügyminiszter: Azt maga csak gondolja, Barátom! Ne feledje, hogy mit ígértem magának! Gazdagságot és gondtalan életet még az unokáinak is! Én pedig szavatartó ember vagyok!
Esztergályos: Félreértett, miniszter úr.... Én nem pénzt keresek, hanem nyugalmat! Nyugalmam pedig már soha nem lehet, mert mindig tele lesz a szívem félelemmel!
Belügyminiszter: Fél? De hát mitől fél?
Esztergályos: Az emberektől.... Azoktól, akik hűek tudtak maradni Jézushoz és a hithez....A káplán úr tegnap is beszélt a templomban a tárgyalásról.... Elmondta, hogy volt egy Júdás, aki elárulta Jézust! Nevet nem mondott... most még nem.... De mi lesz, ha egyszer megteszi?.... Vagy ha nem ő, akkor Jézus, aki újra rendszeresen prédikál az embereknek! Mondja, miniszter úr: ki véd meg akkor engem?!
Belügyminiszter: Természetesen mi! Mi, akik mindig maga mellett állunk!
Esztergályos: Állandó rendőri védelmet kapok?
Belügyminiszter: / Nevet. / Hát azt azért nem.... Ennél sokkal egyszerűbb a megoldás.... Ugye maga nem akar elköltözni a szülővárosából?
Esztergályos: Nem. Nem akarok.... de lehet, hogy muszáj lesz.... Muszáj lesz elmennem egy olyan helyre, ahol senki se ismer....
Belügyminiszter: Legyen már egy kicsit optimistább, kedves barátom! Szó sincs arról, hogy magának el kell költözni! Tudom, milyen nehéz egy új helyen gyökeret verni, így aztán megakarom kímélni magát ettől.... Mit szólna ahhoz, ha az menne el, aki tulajdonképpen minden bajnak az okozója?!
Esztergályos: A káplán úrra gondol?
Belügyminiszter: Egy francot! A káplán nem jelent veszélyt magára! Ki hisz neki, ha már nincs mellette Jézus?!
Esztergályos: Csak nem azt akarja mondani, miniszter úr, hogy....
