Színészképzés Másképp-Minden ami színház ! - Színházi Események, Verseim,Verset mondok,Politikai szatíra,Dráma,Vígjáték,pszichodráma,Színház ,Színházi Alapfogalmak,Színitanoda,Színitanodáról,Színházi emberek,Színház ,Sztanyiszlavszkij,Grotowski,Reformerek klubja,magyar színháztól,francia színháztól,norvég színháztól,dán színházig,amerikai színházig,sturm und drang,vásári komédiától,zenés dráma,lapozható változatban

SZÍNÉSZKÉPZÉS MÁSKÉPP! - SZTRIPTÍZ
Add a Facebook-hoz

FORDÍTÓ

Körkérdésünk
Értékeld honlapomat
Összes válasz: 248





HONLAP FŐ MENŰJE


ÍRÁSAIM,GONDOLATAIM


SZÍNHÁZTÖRTÉNET


MINDEN AMI SZÍNHÁZ






















            / Groteszk Pszichodráma /




Szereplők


                               - Somogyi Béla            filmrendező
                  - Enyedy Róbert           író
                  - Parányi Picur             színművésznő
                  - Faludy Hanka            színművésznő
                  - Fodor Miklós             Tv. osztályvezető


valamint a portás és a hangszórókból hallható hang.


                               ELSŐ KÉP


Színhely:  Enyedy lakásának dolgozószobája.
                 A szoba egy átlagosan berendezett lakás képét mutatja.
                 A földön elszórt papírok jelzik, hogy lakója írással foglalkozó ember.

Az író izgatott, öles léptekkel rója a szobát, közben monologizál.

Enyedy: Megint egy levél... Már a harmadik... A fene se tud eligazodni ezeken a filmgyáriakon. Egyszer kijelentik, hogy szart se ér amit írtam, máskor meg olyan édeskés leveleket írnak, hogy szinte csöpög a nyáltól.
Gusztustalanul tudnak játszani az emberrel... Bár ennek a levélnek, mintha lenne némi realitása... Lehet, hogy mégis megnyílik előttem az érvényesülés útja? ... Rájöttek, hogy van bennem tehetség?... El kellene fogadni ezt a meghívást. Nézzük csak...mit is ír....

Az asztalhoz lép, néhány másodpercig forgatja a levelet, aztán beleveti magát a székbe és olvasni kezdi.

              Enyedy Róbert Úrnak! .... - micsoda udvarias megszólítás.... - Kedves Uram! Az ön által beküldött legutóbbi kéziratát meglepően jónak tartom... - még hogy meglepően.. mintha nem olvasott volna ennél sokkal jobbat is tőlem... - Mivel már rég óta figyelemmel kísérem az ön írói tevékenységét, melyben egy kezdő zseni kibontakozásának nyomait véltem fölfedezni, úgy döntöttem, hogy idén az ön témáját választom filmem alapjául. A részleteket személyesen szeretném önnel megbeszélni... - na még szép! Nélkülem semmit!! - ... Kérem, hogy március 12-én, ha ez a dátum önnek is megfelel, szíveskedjen a Magyar Televízió Székházában megjelenni. Érdekfeszítő beszélgetésünket izgatottan várom! Üdvözlettel: Fodor Miklós osztályvezető... - Sose hallottam még ezt a nevet. Ha szerencsém van, valami kezdő, akivel szembeszállhatok majd írói elképzeléseim sérthetetlenségéért... 
/ Kézbe veszi az asztali naptárt. /
Mit is akartam csinálni 12-én?... Nagyszerű! Nincs beírva semmi.... Te jó Isten! Hiszen ma van tizenkettedike!
/ Az órájára néz és felugrik. /
Már majd nem kilenc óra! Mekkora marha vagyok! Kis híján lemaradok a saját szerencsémről!... Na nem! Azt a luxust nem engedhetem meg magamnak! Azonnal indulok! Jöjj szerencse! Jöjj érvényesülés!!!!
/ Kirohan a szobából. /

A szín néhány pillanatig üres, aztán megjelenik a portás.
Kezében portörlő, mellyel az asztalt kezdi törölgetni. Néhány gyors és felületes mozdulat után bekapcsolja a rádiót, melyből egy terrorista akcióról tudósítanak. Újabb portörlő mozdulatok, majd összeszedegeti a földről az elszórt papírokat.
Megjelenik Enyedy és innentől a színhely a Magyar Televízió egyik irodahelyisége.

Portás: Jó napot. Kit keres az úr?
Enyedy: Meghívásra érkeztem.
/ Turkál a zsebében, aztán előveszi a gyűrött levelet. /
Erre a levélre jöttem. Ismeri ezt a bizonyos Fodor Miklós urat?
Portás: Hogyne kérem... Már várja önt. Rám bízta, hogy amint megérkezik, rögtön szóljak neki.... Addig foglaljon helyet....
/ Elsiet /
Enyedy: / Leül és közben mondja. /
Milyen szívélyes velem még a portás is. Néhány héttel ezelőtt kis híján kidobott... Úgy látszik, komolyan gondolják azt a szerződést...

/ Belép Fodor, nyomában Somogyi, Picur és Hanka. /

Fodor: / igazi hivatalos mosolyt produkál. /
Jó napot! Már azt hittük, el sem jön. Sajnáltam volna... Nagy dologról van szó! Egyébként én küldtem önnek a levelet. Fodor Miklós vagyok.
/ Kézfogásra nyújtja a kezét. /
Enyedy: / Kezet fog vele /
Örülök a találkozásnak. Enyedy Róbert vagyok.... Bár gondolom, ezt úgyis tudja....
Fodor: Mint látja, előkészítettem mindent a tökéletes megbeszélés érdekében. Meghívtam a többi érdekeltet is, hogy ezzel is időt takarítsunk meg. Talán be is mutatnám őket... Somogyi Béla filmrendező...
Somogyi: / Fölényes léptekkel lép előre és kezet nyújt. /
Örvendek.
Enyedy: / kényszeredetten nyújt kezet, mosolya inkább vicsorgásra hasonlít. /
Már ismerjük egymást. Egyszer már majd nem dolgoztunk együtt...
Fodor: Biztosíthatom, hogy most semmi sem fogja meghiúsítani az együttműködést.
Enyedy: Remélem...
/ A nők felé néz, jelezve, hogy nem kíván tovább tudomást venni a rendezőről. /
Fodor: Gondolom, erről a két gyönyörű és tehetséges művésznőről már hallott, ha eddig személyesen nem is ismerte őket. Parányi Picúr és Faludy Hanka színművésznők!

/ A két nő egyszerre lép előre, de Picúr leplezetlenül hátrébb löki Hankát és kezét nyújtja Enyedy felé. /

Picúr: Örülök, hogy egy fiatal és tehetséges író darabjában játszhatok.
Hanka: / Gyorsan Picúr után. /
Biztosan jól kidolgozta számomra a főszerepet! Én első látásra megérzem a zsenit!
Enyedy: / Mosolya most egészen más, mint korábban. /
A legjobban én örülök ennek a találkozásnak, hisz nem kis dolog két ilyen gyönyörű és nagy hírű hölgyek társaságában lenni.
Picur: Ha ilyen jól megértjük egymást, az már fél siker.
Somogyi: / unottan. /
Nyugalom, hölgyeim. Ne igyunk előre a medve bőrére, mert még elég sok megbeszélnivalónk lesz ezzel a forgatókönyvvel kapcsolatban...
Enyedy: Remélem, nem akarja megint átírni az egészet, mint egy évvel ezelőtt, mert akkor jobb ha már el sem kezdjük a dolgot!
Somogyi: Én akkor is csak a hibákat javítottam és most is azt fogom tenni!
Fodor: / Közéjük lép. /
De uraim! Csak nem fognak ilyen apró dolgokon hajbakapni? A legfontosabb, hogy megértsük egymást!... Nos, én úgy gondoltam, hogy Enyedy úr forgatókönyvér Somogyi úr rendezi filmre, a két főszerepet pedig a művésznők játsszák.
Enyedy: nekem ez ellen semmi kifogásom... Csak azt nem szeretném, ha túlzottan meg lenne húzva a történet.
Fodor: Ne féljen, kedves kolléga. Erről szó sincs... Most pedig ne haragudjanak, de egy rövid időre itt kell, hogy hagyjam önöket. Van egy kis elintéznivalóm, de ígérem, nem sokáig maradok. Addig beszélgessenek...
/ Sietve távozik. /

/ A színen maradók egy darabig néma csendben néznek maguk elé. Csak sóhajtások, krákogások és hümmögések hallatszanak. Végül Enyedy töri meg a csendet. /

Enyedy: Szóval önök játsszák a főszerepeket, hölgyeim...
Picur: Igen. Egyébként fölöttébb kíváncsi vagyok, hogy a rendező úr milyen elképzeléssel kívánja filmre vinni ezt a remekművet...
/ Miközben beszél,  szorosan az író mellé ül. /
Enyedy: / Célzatosan. /
Biztos vagyok abban, hogy Fodor úr közreműködése jó irányba fogja terelni azokat az elképzeléseket....
Somogyi: / Felpattan. /
A filmet nem Fodor fogja rendezni, hanem én!
Enyedy: Az alaptémát pedig nem maga írt, hanem én.
Hanka: Jaj, uraim! Még el sem kezdtük a munkát és máris veszekednek.

/ Az ajtó éles csattanással becsapódik, aztán valaki kétszer megfordítja a kulcsot a zárban. Meglepetten néznek az ajtó felé, aztán egymásra. /

Picur: / Nevetve. /
Milyen szórakozott emberek vannak. Be sem nézett, hogy van-e bent valaki, csak ránk zárta az ajtót.
Somogyi: Nem tudom elképzelni, hogy valaki csak úgy bezárjon egy ajtót anélkül, hogy...

/ Hatalmas robbanás, majd géppisztoly kelepelés, női sikolyok és férfi ordítások szakítják félbe, aztán hirtelen újra csend. /

Picur: Mi volt ez? ... / Nem kap választ. /  Nem hallották, hogy mit kérdeztem?! Megnémultak?!
Enyedy: / Lassan, vontatottan válaszol. /
Fogalmam sincs...de félelmetes volt....

/ Egy darabig hallgatnak. /

Somogyi: Nyugodjanak meg. Ez csak egy háborús történet hangtechnikai próbája volt valamelyik közeli stúdióban....
Hang: / Somogyi szavai után rögtön. /
Figyelem! Elfoglaltuk a televízió épületét! Önök a foglyaink! Hogy meddig az a hozzátartozóiktól függ, akiket már értesítettünk a váltságdíj összegéről! Akiért fizetnek, az elmehet, akiért nem, azt felrobbantjuk az épülettel együtt! Két órájuk van! Figyelmeztetem magukat, hogy nem tréfálunk! Nyomatékként most felrobbantjuk az épület egy részét, hogy lássák, mi is vár magukra! Legalább ez távol tartja a zsarukat is... ha-ha-ha-ha....

/ Újabb robbanás, de most már sikoltozás és géppisztoly hangja nélkül. /

/ A robbanással egyidejűleg SÖTÉT /


                            MÁSODIK KÉP

A színen ugyan azok.
Hanka összekuporodva egy széken, Picur az asztalra támaszkodva szemmel láthatóan reszket, Somogyi idegesen járkál, Enyedy pedig úgy ül, mint egy szobor.

Enyedy: / Rekedtes hangon. /
Érdekes kis tréfa....
Somogyi: / Rövid szünet után válaszol. /
Én valahogy nem tudok nevetni rajta....
Picur: Ez egyáltalán nem tűnt tréfának! Az a szörnyű robbanás!!!!
Enyedy: / feláll és lekicsinylően legyint. /
Ugyan... Úgy csinálnak, mintha soha sem vettek volna részt filmforgatáson. Mintha nem is az lenne a foglalkozásuk, hogy kitalált helyzeteket alakítsanak és próbáljanak elhitetni másokkal.
Somogyi: Azt hiszem, ezt mindhárman jobban tudjuk, mint maga! Nem szükséges, hogy kioktasson minket! Legyen nyugodt: megtudjuk különböztetni a kitaláltat a valóságtól!
Hanka: / Mint aki most ébred egy mély álomból. /
Azok a szörnyű sikolyok.... Rémült kiáltások... Borzasztó....
Picur: A fegyverek vészjósló hangja... Maga szerint az is csak játék?....
Enyedy: / Erőltetett mosollyal. /
Elképzelhetőnek tartják, hogy egy terrorista csoport pont ide jöjjön? A Magyar Televízióba? Nevetséges...
Somogyi: / Rövid gondolkodás után /
Akkor azt mondja meg nekem, hogy hol van a mi kedves házigazdánk? Már rég vissza kellett volna jönnie...
Enyedy: Biztosan összeakadt valakivel... Tudják, milyen fejetlenül zsúfoltak itt a programok.
Picur: És az ajtó?... Azt miért zárták ránk?
/ Az ajtóhoz szalad és mindkét kezével rángatni kezdi. /
Ehhez mit szól?!!!
Enyedy: Véletlen. Valami hülye szórakozottságból ránk zárta.
Somogyi: / Abba hagyja a járkálást és dühösen Enyedy felé fordul. /
Csodálom a nyugalmát. Mondja, nincs magának valami baja? Mert az ilyen fokú optimizmus szerintem már kóros!
Hanka: / Fölugrik. /
A telefon! Milyen ostobák voltunk, hogy eddig nem jutott az eszünkbe! Mindjárt megtudunk mindent....
Somogyi: Ostobaság ügyben szíveskedjék, csak önmagáról beszélni.
Hanka: / Figyelembe se veszi a rendező közbeszólását. Idegesen tárcsáz. /
A férjemnek vagy a gyerekeknek otthon kell lenni... Elnézést.... rosszul ütöttem a számot... Na, most jó lesz.... Kicseng.... Ezt nem értem...Otthon kell lenni valakinek!

/ Néhány pillanatig csak a telefon csengése hallatszik. /

Somogyi: Tegye már le!!! Meg lehet ettől bolondulni!!!!
/ Úgy rohan el az asztaltól, mintha ott is bombát sejtene. /
Picur: / Enyedyhez /
Még mindig olyan optimista?
Enyedy: / Tűnődve néz egy pontra, aztán kis idő múlva megszólal. /
Biztos benne, hogy ilyenkor otthon vannak???....
/ Mivel a nő nem figyel rá, közelebb lép, a vállára teszi a kezét, majd megrázza. /
Hanka kisasszony! Lehet, hogy csak elmentek valahová és azért nem veszik föl.
Hanka: / Csak a fejét rázza tagadóan. /
Somogyi: / Az író elé lép. /
Ez a baj magával, fiatal barátom. Az írásaiban sem tud megmaradni a realitás talaján. mindig, mindent egy rózsaszín szemüvegen keresztül néz... Magának az egész világ csodálatos és csak jó emberek vannak benne....
Enyedy: / Célozva. /
Sajnos már látom, hogy vannak rosszak is....
Picur: Igaza van a rendező úrnak! Maga vagy annyira tapasztalatlan a világ dolgaiban, hogy egyszerűen képtelen felmérni a veszélyhelyzeteket, vagy bolond! Ostoba bolond!
Enyedy: Maguk pedig minden apróságból olyan problémát csinálnak, hogy közben saját magukat őrjítik meg.  Nem tudom, miért tartják elképzelhetetlennek, hogy azért nem veszik fel a telefont, mert nincsenek otthon!... Ha igaz lenne ez az egész terrorista történet, akkor a telefont biztosan kikapcsolták volna, hogy ne tudjunk érintkezni senkivel. Ezzel az erővel a rendőrséget is feltudnánk hívni... Ugye erre nem gondoltak?.... És még én vagyok a bolond....

/ Hirtelen megélénkül az egész társaság és a telefonkészülék köré csoportosulnak. Picur veszi fel a kagylót és tárcsáz. /

Picur: Milyen igaza van! Ezt kell tennünk! Föl kell hívni a rendőrséget!
/ Ismét csak a monoton csengés hangját hallani. /
Nem veszik föl. Pedig ügyeletes rendőrnek mindig lenni kell....
Somogyi: Jól tárcsázott?
Picur: Hát persze, hogy jól! Nem vagyok hülye!
Somogyi: Azért csak próbálja meg még egyszer.
Hang: A telefonnal ne próbálkozzanak! Átkötöttük! Még másfél órájuk van!

/ Döbbent csend, majd Picur földhöz vágja a telefont és az asztalra borulva zokog. Hanka először vígasztalni próbálja, aztán ő is sírni kezd. Somogyi az ablakhoz rohan, aztán megtorpan és felordít. /

Somogyi: Oda nézzenek! Az ablakra sűrű dróthálót eresztetek!
Picur: / Felsikolt /
Megakarnak ölni!!!!
Enyedy: / Már az ő hangja is remeg. /
Nyugalom.... Őrizzék meg a józan eszüket... Valahogy ki kell jutnunk innen....
Somogyi: Ha szökni próbálunk, biztos, hogy lelőnek!
Enyedy: És ha nem próbáljuk meg? Akkor a levegőbe repülünk mindannyian. Melyik a jobb?
Hanka: Igaza van! Mindenképpen meg kell próbálnunk! Nem ülhetünk tétlenül várva, hogy felrobbantsanak!
Somogyi: Csak tessék. Próbálják meg! Kíváncsi vagyok, hogyan kezdenek hozzá....
Hanka: Talán dörömbölni kéne az ajtón.... Ide kell őket csalni valamilyen ürüggyel....
Somogyi: Eredeti ötlet... eredeti női ötlet... Lesír róla az ostobaság....
Picur: Válogassa meg a szavait, rendező úr!
Somogyi: Elnézést... Csak szeretném, ha nem felejtenék el, hogy most nem Katalin cárnőt játsszák a Madáchban, hanem halálraítélt foglyok, akiknek a percei meg vannak számlálva!
Picur: Azért beszél így mert gyáva!  Mindig is az volt! Soha nem mert kezdeményezni... Semmi új forma, semmi ötlet! Csak a berögződött, megcsontosodott, régi rendezői stílust alkalmazza! ... És ezek után még csodálkozott, hogy egyetlen színész se játszott szívesen a filmjeiben!
Somogyi: Nagyszerű.... Legalább most már ezt is tudom. Milyen jó, hogy az emberek a halál közelében általában őszintévé válnak.... Csak azt nem tudom, hogy ha ennyire utál, akkor miért játszott olyan sok filmemben és miért van itt most is???
Picur: Azért, mert a maga filmjei fizettek a legjobban! De most már bánom, hogy itt vagyok....
Somogyi: / Gúnyosan. /
Azt elhiszem, hogy bánja! Saját kapzsiságának köszönheti, hogy elpusztul! .... De tessék! Próbálják csak meg a nagyszerű szökési tervüket!... Gondolja, hogy bármilyen ürüggyel is kinyitják maguknak az ajtót? Ilyen degenerált ötletei vannak egy színművésznőnek?... ezek terroristák és nem bolondok... De ha esetleg mégis kinyitnák azt az ajtót, akkor mit fognak tenni? Nekirohannak puszta kézzel a géppisztolyoknak? Ekkora blődlit!
Enyedy: / Dühösen /
Most már igazán abba hagyhatná! Semmi kedvem az önérzetében megsértett oroszlán ordítozását hallgatni! Főleg akkor nem, ha ez az oroszlán már fogatlan...
Somogyi: Kérem... Nem tudtam, hogy önök még mindig ilyen jó viszonyban vannak.... Úgy látszik, a szerelem veszélyhelyzetekben....
Enyedy: / Ordít /
Fogja be a száját!!!
/ Ökölbe szorított kézzel elindul a rendező felé. /
Hanka: / Közéjük ugrik. /
Hagyják már abba! Még most, ilyen helyzetben is egymást marják?!
Somogyi: Nem én kezdtem...
/ Sértődötten az ablakhoz megy. /
Picur: / Hankához. /
Meg kellett, hogy mondjam neki.... Kiprovokálta belőlem, ami már úgyis kikívánkozott....
Hanka: / Belekarol /
Jól van. Nyugodj meg... Gyere és ülj le....
Enyedy: / Oda lép a bárszekrényhez és kivesz egy üveget. /
Nem tudom, hogy velem tartanak-e, de én úgy döntöttem, hogy bódult állapotban megyek a másvilágra... Tán csak nem haragszanak meg érte odaát....
/ Nem kap választ. /
Nos? .... Nem kérnek ? ... Sajnálom.... Akkor kénytelen leszek egyedül inni.... Pedig itt már feladhatnák a zugivó stílust... Tegyenek ki magukért utoljára! Igazi alkoholista művész módjára!
/ Poharat is vesz elő és tölt magának. /
Egészségükre!... Mindenki egészségére! .... Még a terrorista urak egészségére is!..../
/ Az ajtó felé emeli a poharát és egy szuszra kiissza. /
Olyan arcot vágnak, hogy jó lenne kovászos uborka reklámnak.... Na igyanak már velem.... Egyedül nem esik jól....
Hanka: Ugye maga még most sem hiszi ezt az egészet?
Enyedy: / Hirtelen elkomolyodva. /
Minden, ami körülöttem zajlik azt bizonyítja, hogy el kell hinnem... Sajnos egyre jobban ezt kell hinnem.... De soha nem voltam olyan, aki rögtön pánikba esik... Megvallom őszintén, hogy tudat alatt még mindig kételkedek az egészben....
Somogyi: Az lehet, hogy sosem esett még pánikba, de nem is volt ilyen helyzetben... Ilyen közel a halálhoz....
Enyedy: / Nevet /
Most ijesztgetni akar?

/ Lövöldözés hallatszik. Sok egymásba kelepelő géppisztoly ugatása. /

Picur: / Fölugrik. /
Megmenekültünk!!! Megjöttek a rendőrök!!!
/ Az ajtóhoz szalad és fölakarja tépni, aztán csalódottan vissza siet a többiekhez. /
Nem értik? Megmenekültünk! Miért állnak itt úgy, mint a cövek? Segítsenek inkább kiabálni, hogy megtaláljanak!
/ Vissza szalad az ajtóhoz és öklével verni kezdi. /
Segítség!... Itt vagyunk! .... Erre jöjjenek!!!! ... Segítség!!! ....

/ A lövöldözés hirtelen abbamarad. Néhány pillanatig csend. /

Hang: Korai volt az örömük! A zsaruk a bejáratig se jutottak! Visszavertük őket!... A követelt váltságdíj még egyikükért sem érkezett meg, tehát még egy órájuk van hátra! Most pedig figyelmeztetésképpen felrobbantunk egy újabb épületrészt!

/ A robbanás késik. Enyedy elindul az ajtó felé, hogy elhozza onnan Picurt. /

Enyedy: Jöjjön innen! Veszélyes!
/ Nehezen vonszolja a nőt. /

/ Pár lépést tesznek, mikor feldörren a robbanás. Mindenki földre veti magát, aztán pár pillanat múlva teljes sötét... /


                              HARMADIK KÉP

Szín: Ugyan ott.

Enyedy: / A sötétben, fojtott hangon kérdezi. /
Mindenki meg van?....
Somogyi: / Valahonnan a szoba mélyéről. /
Igen.... Legalábbis remélem....

/ A sötétben csak a felálló árnyak körvonalai vehetők ki. Néhány másodpercig még sötét van, aztán újra világos. A szorosan egymás mellett álló Enyedy és Picúr szétugranak, de már későn. Somogyi észreveszi őket. /

Somogyi: Furcsán használják ki a sötétet... Micsoda alak... Még a vészhelyzetet is a saját javára fordítja...
Enyedy: Azt hiszem, ez az, amihez magának semmi köze! Rohadt kukkoló!
Picur: / Oda siet az öklendező Hankához /
Rosszul vagy?... Mit segítsek?....
Somogyi: / Közelebb lép Enyedyhez /
Gondolom, most már teljes egészébe elhiszi, hogy meghalunk....?
Enyedy: Szerintem semmit sem változtat a lényegen, hogy elhiszem vagy sem. De ha már így megkérdezte, csak azt tudom mondani, hogy furcsa az a terrorista, aki meg sem mutatja magát....
Somogyi: Maga tényleg annyira fantáziátlan az életben is, mint az írásaiban?... Egy terrorista akkor érzi magát biztonságban, ha nem látja senki.
Enyedy: Megint elfeledkezik valamiről, mint a rendezéseiben... Nem gondolja, hogy ez már szenilitás?... Tudja, ezeknél az embereknél szakmai ártalom a szadizmus. Nem bírják megállni, hogy ne lássák áldozataik rémült arcát....
Picur: / Éles hangon kiált közbe. /
Úgy értekeznek erről a dologról, mintha egy kávéházban ülnének! Én a maguk helyében inkább a menekülés útját keresném! ... A maguk dolga lenne a megoldás keresése!... Férfiak! ... Gyáva nyulak!
Somogyi: Mi az Istent tudnánk mi csinálni?! ... Verjem ki puszta kézzel a falat?!... Értse meg! ... Itt csak egy menekülési lehetőség van! Ha a hozzátartozók elküldik a pénzt....
Hanka: Nekem....nekem...nekem sen...senkim sincs....
/ Zokog. /
Picur: / Vigasztalja /
Akkor te vagy a legszerencsésebb mindnyájunk közül! Mivel érted nem várhatnak pénzt, biztosan elengednek!
Enyedy: Várjunk egy kicsit! ... Akkor az előbb kinek telefonált? ... Azt mondta, hogy a férjét és a gyerekeit hívja...
Hanka: Bocsássanak meg... Csak magukat akartam megnyugtatni... Bíztam abban, hogy valaki felveszi...mindegy, hogy ki...hívtam egy számot találomra.... Ugye nem haragszanak?
Picur: Hát persze, hogy nem... Látod, milyen furcsa az élet? Lehet, hogy most a magányosságodnak köszönheted majd az életed....
Somogyi: Kár félrevezetni Hanka kisasszonyt. Jobb, ha beletörődik és felkészül a sorsára. Mert ha eddig nem engedték el, ezután már nem is fogják...
Picur: Maga egy kegyetlen és önző alak! Semmi sajnálat nincs magában?!
Somogyi: Én csak önmagamat sajnálom, és nem kegyetlen vagyok, hanem reálisan látom a helyzetet... Minek hitegessük szegényt... Annál rosszabb....
Enyedy: / Tűnődve / Vajon mennyi lehet az összeg, amit követelnek?....

/ Nem kap választ. Somogyi folytatja az előbb megkezdett gondolatot. /

Somogyi: / Gúnyosan és kegyetlenül. /
Mint említettem, én reálisan mérlegelem a helyzetet. Ebből kiindulva sikerült kitalálnom, hogy ki is lehet az, akitől Hanka kisasszony váltságdíját követelik...
/ Picúrtól kérdezi. /
Mit gondol, művésznő, ki lehet az???....
Picúr:
Fogalmam sincs....
Hanka: / Szinte tébolyultan ugrik Somogyi és Picúr közé. /
Ne!... Ne mondja ki, könyörgöm!!!!!
Somogyi: / Torz mosollyal, élvezve a helyzetet. /
Ugyan már, Hanka kisasszony.... Halála előtt legyen mindenki őszinte... Fölösleges tovább titkolnia a Picúr művésznő férjével folytatott viszonyát....
Picur: / Néhány pillanatnyi döbbent csend után. /
Hanka, ez igaz???....
Hanka: / Dacosan. /
Igaz!

/ Picúr képtelen megszólalni, csak tátog, mint a partra vetett hal. Somogyi élvezettel folytatja. /

Somogyi: Nehéz dolga lehet a férjének, Picúr kisasszony. El kell döntenie, hogy kit tart fontosabbnak.... A feleségét vagy a szeretőjét... Micsoda blama....
Picur: Rohadt kis szuka!... Képes voltál ezt megtenni?!
Hanka: Azt hiszed, hogy Laci nem tudott a kettőtök viszonyáról????
/ Picúrra és Enyedyre mutat. /
Nagyon is tudott!... Valahol vigasztalódni akart és megtalált engem.... Bennem megtalálta mindazt, amit tőled sohasem kapott meg!!! ... Tudod hányszor beszélt elkeseredetten arról, hogy mennyire csalódott benned, hogy mennyire szeretne elválni?!... Csak azért nem tette meg, mert féltette a pozícióját!
Picúr: Rohadt kurva!!! ... Hiszen még arra se vagy képes, hogy gyereket hozz a világra! ... Olyan meddő és frigid vagy, hogy nincs egy férfi, aki lefeküdne veled kétszer egymásután!... Csak lihegsz, dobálod magad, sőt még karmolászod is őket, hogy azt higgyék mennyire élvezed a dolgot!... Csak az a baj, hogy színésznőnek is szar vagy és nem tudod becsapni őket!!!....
Hanka: Még mindig jobb mint nimfomániásnak lenni!... Azt hiszed, nem láttam a pornóképeket, amik rólad készültek???.... Láttam! Nagyon is láttam!... Az kell neked! ... Alibinek egy férj, meg gyerek, miközben minden nap másokkal kefélsz!!! Ráadásul egyszerre többel is!.... És még te mondod nekem, hogy kurva vagyok?! Te vagy egy repedt sarkú szajha!... Egy perverz állat!!!!
Enyedy: / Egészen eddig úgy tett, mintha nem is figyelne a veszekedésre. Egymás után ürítette a poharakat. Most váratlanul megszólalt. /
Igyunk a szerelemre és a sikerre!
/ Üdvözlésre emeli a poharat a többiek felé. /
Somogyi: / Gúnyosan. /
Úgy tudom, hogy magát mind a kettő messze elkerülte....
Enyedy: Igen. Jól tudja. Az egyik hiányát éppen magának köszönhetem.... Azt hiszi nem tudom, hogy ahol csak tudta, keresztezte az utamat?! Mindent elkövetett, hogy elnyomja a tehetségemet!!!!
Somogyi: Ugyan már! A maga tehetsége! Talán inkább úgy mondanám, hogy a maga beképzelt tehetsége!... Soha egy jó írása nem volt!

/ Enyedy eszelősen nevetni kezd. A nevetés egyre torzabb, míg végül már csak hörgésre hasonlít. Borzalmas indulatok feszülnek a szobában, a négy embernek csak az alkalom szikrája kell, hogy összecsapjanak. Ezt adja meg a hangszóró. /

Hang: Harminc percük van a robbanásig!
Somogyi: / Hisztérikusan /
Magának köszönhetem a halálomat!!!! Szóba se kellett volna állnom Fodorral a maga hülye írásával kapcsolatban!
Enyedy: / Fenyegető nyugalommal /
Minek tolta ide azt a mocskos pofáját?! Azért, hogy ezt az írásomat is becsmérelje?! Azért, hogy szokása szerint ellopja a témát és később a sajátjaként adassa ki?! Nagyon örülök, hogy erre nem lesz lehetősége....
/ Feláll és elindul a rendező felé. /
Somogyi: / Ijedtében egy széket kap maga elé. Összeszorított ajkakkal mondja. /
Tudja, minek örülök? Annak, hogy maga is velem döglik! Nem tud utólag nyáladzani a halálomon! De előtte úgy látom, még szét kell vernem a fejét! ... Jöjjön csak! .... Jöjjön!...
Picur: / Az író lábai elé veti magát és azokat átkulcsolva könyörög. /
Ne bántsd!... Könyörgöm, ne bántsd! ... Ne kövess el borzalmas bűnt, hisz még megmenekülhetünk!... Szeretlek!!!!
Enyedy: / Somogyihoz. /
Szerencséje van....
/ Lassan visszamegy az asztalhoz. /
Hanka: / Egészen közel lép Picúrhoz. /
Ezzel az álszereteteddel vakítottad el mindig Lacit is! Egy darabig hitt neked, míg én fel nem nyitottam a szemét!... Bebizonyítottam neki, hogy nem szereted és soha nem is szeretted! Te soha senkit sem tudtál igazán szeretni! Nyugodt lehetsz, hogy a váltságdíjat értem fogja kifizetni és nem érted!.... Te itt fogsz megdögleni! Itt fogsz elrohadni!
Picúr: / nevetve /
Érted? Pontosan teérted? Amikor egy normális, divatos ruhát se tudtál felvenni? Úgy néztél ki mindig, mint egy bohóc! Ráadásul a szád is büdös!!! ... Csak arra vagy jó a férfiaknak, hogy ha épp nincs más, akkor téged használjanak ürítőfazéknak!
Hanka: Azt hiszed, hogy a szépség minden?! A jóság sokkal többet ér! A férfiak szomjazzák a jóságot és kedvességet és a legjobban ezt várják el egy nőtől! Te viszont erre nem vagy képes, mert nincs meg benned a jóság!!!! ... A főszerepeket is mindig az ármánykodásaiddal, a kétszínűségeddel harcoltad ki magadnak!.... Gyűlöllek! Gyűlöllek! Gyűlöllek!!!!
/ Zokog. /
Somogyi: Őszintén szólva ha nekem kellene választanom maguk közül, egyikükért se fizetnék egy árva vasat sem... Legszívesebben a filmbeli szereplésükért se adtam volna semmit....
Hanka: Gondolja, hogy nekünk öröm volt a maga filmjeiben szerepelni? Képes volt a legjobb forgatókönyvet is elrontani!... Kínszenvedés volt magával dolgozni!... Minden színész menekült maga elől, mert a filmgyárban már mindet megkörnyékezte, hogy kiélhesse velük a buzi hajlamait!....
Somogyi: Mocskos szájú ribancok!... Meg kellene benneteket nyúzni!!!
Hang: Még tizenöt percük van! A pénz nem érkezett meg senkiért! Meg fognak halni!

/ Nem mernek sem egymásra, sem a hangszóró felé nézni. Mindegyik maga elé mondja a szövegét. /

Somogyi:Nem tudom elképzelni, hogy egyik rokonom se küldjön pénzt....
Enyedy: Az én szüleim se hagyhatnak cserben... Az lehetetlen....
Picúr: De hiszen azt sem tudjuk, hogy mennyit követelnek.... Lehet, hogy a hozzátartozóknak teljesíthetetlen...
Somogyi: Ha belegondolok, hogy a férjének dupla annyit kell összeszedni....
Picúr: Hagyjon békén!!!!
Somogyi: / Rezzenéstelen arccal folytatja. /
Szerintem választania kell majd, hisz mindkettőjükért képtelen lesz kifizetni.... Ez pedig azt jelenti, hogy valamelyikük itt marad, hölgyeim.... Részvétem.... Bár ha belegondolok, hogy megoldódik egy családi konfliktus, talán jobb is lesz így.... Csúnya dolog a szerelmi háromszög....
Enyedy: / Maga elé. /
Nem gondoltam volna, hogy ilyen értelmetlenül kell meghalnom... Híres író lehettem volna.... és most vége....
Picúr: / Maga elé. /
Valahol olvastam, hogy a színésznek a halált is játékosan kell fogadnia.... Furcsa ember lehetett.... Én képtelen vagyok nem gondolni a gyerekeimre, akik árván maradnak.... Ebbe az érzésbe bele lehet bolondulni....
Somogyi: / Maga elé. /
Mindig tehetségtelen emberekre pocsékoltam az energiámat és ráadásul most velük együtt is kell meghalnom. Ha legalább híres emberekkel halhattam volna meg, akkor az én nevem is fennmaradt volna... De nekem még a halálhoz sincs szerencsém....
/ Köp egyet. /
Hanka: Úgy érzem magam közöttük, mint egy kivert kutya. Senkim sincs, akire szeretettel gondolhatnék, senki, akitől segítséget kérhetnék.... Istenem bocsásd meg bűnömet, hogy önző szerelmemmel majd nem kettészakítottam egy családot.... Most megbűnhődök érte....

/ Elfordul a kulcs a zárban. Mindannyian ugrásra készen várják az alkalmat, hogy rávessék magukat a belépőre. Az ajtó azonban csak résnyire nyílik ki, annyira, hogy beférjen rajta egy fekete kesztyűs kéz, amely leveleket dob le a földre, aztán újra bezáródik. /

Hang: Még tíz percük van! Olvassák el a leveleiket!


                             NEGYEDIK KÉP

Egymást taposva ugranak a levelekhez. Mikor megtalálják a sajátjukat, mindannyian olvasásba merevednek.

Enyedy: / Előrébb lép, egészen a közönség elé. Reflektor körben áll. A többiek nem látszanak, legfeljebb csak sejteni lehet a körvonalaikat. Hangosan olvas. /
Drága fiam! ... Kegyetlen a sors, hogy ezt a levelet ilyen körülmények között kell olvasnod. Nem tudom, miért mindig a szegény embereket veri a Jóisten... Felszólítottak minket, hogy az életedért fizessünk ötszázezer forintot... Tudod, milyen szegények vagyunk... Csak az a kis nyugdíjunk van...
/ Elcsuklik a hangja. Néhány pillanatig maga elé mered, aztán folytatja. /
Megpróbáltunk mindent. Elrohantunk mindenkihez, aki szóba jöhetett, eladásra ajánlottuk a házunkat, de sehogy se jött össze az összeg.... Eddig háromszázötvenezer van... Most kölcsönt szeretnénk felvenni, de nem akarnak adni, azt mondják, azt ilyen hamar nem lehet elintézni... A Jó Isten legyen hozzád irgalmas! Szerető anyád és apád!
Somogyi: / Elindul előre a reflektorfénybe, miközben Enyedy hátramegy. /
Mélyen tisztelt Somogyi Úr!... Mivel pillanatnyilag egyetlen rokona se tartózkodik Magyarországon, a terroristák a filmgyárhoz fordultak a váltságdíjért.... Nos, sajnálattal közöljük, hogy erre nekünk nincs külön keretünk.... Nagyon sajnáljuk.... Ígérjük, hogy a filmgyár saját halottjának fogja tekinteni... Maradok tisztelettel: Bencze Gusztáv igazgató helyettes....
Még arra se méltatnak, hogy utoljára az igazgató írjon! Most is csak a helyettes... Mocsok banda!!!
/ Háborogva hátra megy, miközben Picur jön előre.  /
Picur: Kedves feleségem.... Tudatom veled, hogy tőlem dupla váltságdíjat követelnek, mivel Hankáért is nekem kellene fizetnem... Tudom , hogy most meglepődtél.... Nos, itt az ideje, hogy megtudd: több mint két éve viszonyunk van... A pénzt csak az egyikőtök számára tudtam előteremteni... Sokáig gondolkodtam, hogy melyikőtök részét fizessem ki... Végül is úgy döntöttem, hogy mégis csak te vagy a gyermekeim anyja, ezért téged választalak! Nagyon várlak haza! Szerető férjed: Laci
/ Szájához emeli a levelet és megcsókolja. /
Somogyi: Szerencsés asszony....
Hanka: / Előre rohan, mialatt Picúr kilép a fényből. /
Ez lehetetlen!....Ez nem lehet igaz!... Ez maga az őrület!....Ezt hallgassák meg!... Drága Hankám! Szerelmem! ....Nagyon nehéz volt eldöntenem, hogy melyikőtöket tartsam meg magamnak... Végül is rádöbbentem, hogy az igazi szerelmet egyedül csak tőled kaphatom meg...Tudom azt is, hogy a gyermekeimet a sajátodként fogod majd felnevelni.... A pénzt már küldöm is érted, egyetlenem! Nagyon várom, hogy a karjaimba zárhassalak, most már minden titkolózás nélkül! .... Szeretlek: Laci!
Picúr: / Előre rohan /
Nem igaz! Hazudsz!
Hanka: Tessék, olvasd el....
Picúr: / Beleolvas a levélbe, aztán összecsuklik. /
Becsapott! Mind a kettőnket becsapott!!!!

/ Újból teljes fény a színen. /

Hang: Nem nagyon szerethették magukat! Senkiért se érkezett meg a pénz! Négy percük van!
Somogyi: Csendet, az úristenit ennek a kurva világnak!
/ Falhoz vágja az asztalon lévő üveget /
Picúr: / Ráborul Enyedy vállára. /
Olyan jó, hogy legalább te itt vagy! Legalább van egy ember a közelemben, aki szeret!
Enyedy: / Megsimogatja a nő arcát. /
Emlékszel, amikor azt mondtuk, hogy mi csak egymás karjaiban halhatunk meg?... Hát most megadatott....
Somogyi: Én speciel a filmgyár vezetőségével karöltve szeretném ugyan ezt....
/ Hirtelen hangot vált. /
Még hogy nincs erre külön keretük!... Rohadt kispolgári, zsugori, szívtelen, görény banda!!!!
/ Gyors léptekkel járkálni kezd. /
Hang: Egy percük van!!!

/ Monoton óra ketyegés tölti be a játékteret olyan hangerővel, hogy az már idegesítő. /

Hanka: / Üvöltve /
Nem akarok meghalni!!!!!
Somogyi: Húsz-tizenkilenc-tizennyolc....
Enyedy: / Ráordít. /
Hagyja már abba!!!!
Somogyi: / Merev arccal folytatja. /
Tíz-kilenc-nyolc...
Picúr: / Belekapaszkodik Enyedy karjába. /
Drága szerelmem! Együtt halunk meg! Szoríts erősen magadhoz! Szoríts!!!!
Somogyi: Négy-három-kettő....
Hanka:  Segítség!!!
/ Lerogy a földre. /
Somogyi: Egy- vége....
/Szintén a földre veti magát. /

/ Újra teljes sötét a színen. /



                            ÖTÖDIK KÉP                                 


Néhány másodperc múlva újra teljes fény.
A szereplők a földön fekszenek, különböző pózokban.
Először Enyedy mozdul meg. Megemeli a fejét, de csak annyira, hogy titokban szétnézhessen. Óvatosan megtapogatja az arcát, majd a mellette fekvő Picurt.
A túloldalon, kicsit később, Somogyi kezd mozgolódni. Feltérdel és bambánm néz maga elé.
Picur megmarkolja Enyedy csuklóját és nem engedi.
Hanka a hátára fordul és a plafont bámulja.
A kulcs elfordul a zárban, mindannyian rémülten néznek oda.

Fodor: / Széles mosollyal lép be. /
Vége a nyomasztó álomnak! Fölkelhetnek!... Igazán nagyot alakítottak!...
Enyedy: / Lassan feláll. /
Megmenekültünk?
Fodor: Nem volt mitől megmenekülniük.... Az egész csak egy pszichológiai kísérlet volt....

/ Szép lassan mindenki feltápászkodik /

Somogyi: Mondja még egyszer....
Fodor: Csak egy pszichológiai kísérlet volt. Az egészet felvettük filmre. Ha minden igaz, nagy siker lesz! A nézettség az egekbe szökik majd!!! Önök, mint színészek, én pedig, mint író és rendező fogok nagy sikert aratni!
Picúr: Ez igaz?
Fodor: / Nevetve /
Hát persze, hogy igaz!... Mit gondolnak, én hogy kerülök ide éppen és sértetlenül?
Picur: Hogy mert maga kísérleti nyúlnak felhasználni?! Hogy mert idegileg tönkretenni?! Nem fél, hogy kikaparom a szemét?!
Fodor: De kisasszony.... Fogja fel tréfának a dolgot....
Somogyi: / Vészjóslóan elindul Fodor felé, a többiek pedig követik. /
Mit képzel, maga patkány? Velem azt tehet, amit akar?... Most szétverem a pofáját....
Enyedy: Végső elkeseredésünkben kiteregettük a magánéletünket és maga filmre vette?! Le is akarja játszani az egész ország előtt???!!!.... Ha nem semmisíti meg azt a felvételt, én megölöm! Istenemre mondom, hogy megölöm!!!!
Fodor: Kérem... Maguk túldramatizálják a történteket.... Tönkre tennének egy hatalmas sikert?!
Hanka: Óriási siker az én bőrömön?! Verjük szét a fejét!!!! Szedjük darabokra!!!!

/ A kör egyre szorosabbra záródik a fal felé hátráló Fodor körül. /

Fodor: / Rémülten. /
Ne veszítsék el a józan eszüket!... Gondolják csak el... Ez mindannyiuknak a siker csúcsát jelenti...Garantálom a sikert! Sőt, most rögtön felvehetnek a pénztárból ötszázezer forintot!!!! Így nem maguk fizetnek, hanem maguk kapnak!!!! Kell ennél jobb ajánlat?

/ A fenyegető póz fokozatosan feloldódik a szereplőknél. Lassan felbomlik a kör is. /

Somogyi: / Ő vált a leghamarabb arcot. /
Engedje meg, hogy gratuláljak!... Igazán nem volt rossz ötlet!
/ Kezet fog Fodorral. /
Hanka: Nahát, hogy megijedtem egy kis hülyeség miatt...
Enyedy: Legalább a feléig gyanakodtam, de aztán elhittem....Kénytelen voltam olyan élethű volt minden.... Hogy csinálták?
Fodor: / Arcán újra büszke mosoly. /
A technika, hölgyeim és uraim! A technika! Fény és hangeffektusok, műszerek és ügyes kezek.... Na meg persze az én ötletem.... De most nem is ez a lényeges már.... Térjünk vissza arra, amiért ide jöttek....A maguk közös munkájára.... Hajlandók rá vagy sem?

/ Egymásra néznek, aztán a földre. Úgy válaszolnak, hogy a tekintetük még véletlenül se találkozzon. /

Enyedy: Mivel tisztában vagyok a Somogyi rendező úr tehetségével, nyugodt szívvel bízom rá a forgatókönyvet... Biztos vagyok abban, hogy csak jót hoz majd ki belőle....
Somogyi: Meg vagyok róla győződve, hogy az író úr által írt téma csak jó lehet... Mivel már rég óta ismerem, kijelenthetem, hogy öröm vele dolgozni....
Picúr: Én is csak hasonlókat mondhatok...Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ilyen jól megírt darabban játszhatok  és ilyen kiváló rendező keze alatt....
Hanka: Azt hiszem, ha mi négyen összedolgozunk, a siker vitathatatlan.... Mivel a többiek az írót és a rendezőt már méltatták, engedjék meg, hogy én annak az örömömnek adjak kifejezést, hogy olyan zseniális művésznővel dolgozhatok, mint Picúr kisasszony!.... Egyébként is régi jó barátnők vagyunk....
Fodor: Na látják! Így kell ezt csinálni!!!! Már látom, hogy öröm lesz magukkal dolgozni.....

/ Sötét /
                                      V É G E









 









KONSZTANTYIN SZTANYISZLAVSZKIJ


Helyezkedj el a sógoroknál, mert az ausztriai munkalehetőségek sokkal jobban jövedelmeznek, mint szinte bármely más magyarországi munka.



NETpark.hu linkkatalógus

eKereso katalógus



Ingyen hirdetés
Ingyenes hirdetés feladás.



ALTERNATÍV SZÍNITANODACylex Silver Díj
 

 

   LINKCSERE PARTENEREIM



Linkelo.net linkgyujtemeny




Meteora Linkgyujtemeny

Hasznosoldalak

Linkcsere.eu


Hahe.hu Online Tudakozo


HUN-WEB Magyar cimtar es kereso


WEBLAP katalogus

VIP Linkkatalogus

SEO KERESOBARAT LINKGYUJTEMENY

Ingyenweblapok.hu

NETpark.hu

LinkDr.hu

CegMAX cegkatalogus





ÉLETEM ÉS A BÖRTÖN


NE FELEDJÜK: ŐK IS SZÍNHÁZAK!


SZÍNHÁZI IRÁNYZATOK,STÍLUSOK


SZÍNHÁZI ÉS FILMES EMBEREK




NEVEZETES ALTERNATÍV ELŐADÁSOK




TRAGIKUS SORSÚ SZÍNÉSZEK




Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Az Ön Munkaasztala
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala


  • Statisztika

    Online összesen: 1
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 0

    Belépés



    Lap tetejére /


    Copyright MyCorp © 2018Szeretnék ingyenes honlapot a uCoz rendszerben