francia író, filozófus. A köztudatba mint bomlott elme, erotomán-pszichopata személyiség vonult be, az ő nevéből ered a „szadizmus” szavunk. Korának kiemelkedő filozófusa, az anarchizmus
és a szexuális szabadság-szabadosság úttörője volt, aki ellenzett
minden olyan társadalmi rendszert, amely korlátozza az egyént. Élete
alatt egymást követő öt rezsim zárta börtönbe: XV. Lajos, XVI. Lajos, a jakobinus diktatúra, Napóleon, majd végül XVIII. Lajos, pedig ez idő alatt nem kevés változás történt a gondolkodásban.
De Sade márki a XVIII. század szellemi irányzatának, a felvilágosodásnak
volt a lezárója és egyben kritikusa is. Műveiben logikusan és egyben
cinikusan rajzolta meg a jövőképet, a szereplők tetteit abszurdba hajló
racionalizmus irányítja, a cél annak bizonyítása, hogy az ész valójában
emberellenes dolog. Sade világa nem erkölcstelen, hanem erkölcs nélküli,
kegyetlen, félelmetes világ.
Sade 1740-ben született Párizsban, apja Jean-Baptiste François Joseph de Sade gróf, anyja Marie-Éléonore de Maillé de Carman grófnő
volt. Gyermekkoráról kevés feljegyzés maradt fenn, annyit tudhatunk
csupán, hogy 1740-ben a nála idősebb Condé herceg játszótársa volt. Négy
év múlva viszont a herceg mellől eltávolították, mivel nem volt
hajlandó sem félelmet, sem tiszteletet mutatni iránta. Ezt követően a Provence-i rokonaihoz került.
1744. augusztus 16-ánAvignonba küldték apai nagyanyjához, ugyanekkor megkapta örökségének az egyik részét is. 1745-ben nagybátyjához, De Sade abbéhoz költözött, akinek szabados életmódja nagyban meghatározta De Sade márki későbbi jellemét. 1750-ben, Jacques-François Amblet nevelője társaságában Párizsba utazott, ahol a Louis-le-Grand jezsuita fiúiskola diákja lett. Ez időtájt szülei elváltak, anyja pedig egy párizsi karmelita kolostorba vonult, ahol 1777-ben bekövetkezett haláláig élt.
1754 májusában a Francia Katonai Akadémiaversailles-i kiképző táborába került, ahová csak a nemes és gazdag ifjak juthattak be. Ekkor kezdődött el a katonai karrierje is. 1755-ben hadnagyi rangot kapott, majd a hétéves háború idején egy lovasságnál szolgált. 1758. június 23-án részt vett a krefeldi csatában, melyről naplót vezetett. 1759. április 21-én a Burgundi Lovasság kapitánya lett. 1762.
május 25-én, nagybátyját letartóztatták, miközben egy bordélyház
szolgáltatásait vette igénybe. Ugyanebben az évben, Sade márki szerelmes
lett egy nála tíz évvel idősebb nőbe, ismerősei viszont rábeszélték,
hogy semmiképp se kössön vele házasságot.
1763-ban, a hétéves háború
befejeztekor, De Sade visszatért Párizsba. Apja egy gazdag, azonban a
De Sade családnál alacsonyabb rangú família, a Montreuil család lányát
szánta fia feleségének. Az ifjú De Sade közben udvarolni kezdett egy
Laure de Lauris nevű nemeslánynak, azonban mikor apja egy igen intim
pillanatban rajtakapta a hálószobában a lánnyal, Avignonba
menekült. Avignonból szerelmes leveleken keresztül tovább udvarolt
Laure-nak, aki viszont közben visszautasította őt. Ekkor De Sade azzal
vádolta meg a lányt, hogy nemi betegséget kapott tőle, és hogy ezt el
fogja mondani minden közös ismerősüknek. Még ugyanabban az évben, május
12-én visszatért Párizsba, ahol apja akaratát teljesítve feleségül vette
Renée-Pélagie de Montreuilt, akit az esküvő előtt két nappal mutattak
be neki. Az esküvő után De Sade titkos lakást tartott fenn a rue
Mouffetard-on, ahol szabados életvitelének hódolt. Október 15-én
feleségével Echauffourba, Normandiába utazott, ahonnan viszont üzleti ügyekre hivatkozva egyedül visszatért Párizsba. Október 18-án egy Jeanne Testard nevű prostituáltat
fogadott fel, aki másnap feljelentette a rendőrségen szóbeli
bántalmazás vádjával. Október 29-én a vádak miatt letartóztatták.
November 13-án szabadlábra helyezték Louis Marais felügyelő felügyelete
mellett, viszont el kellett hagynia Párizst, és vissza kellett térnie
feleségéhez Echauffourtba.
1764. április 4-én
engedélyt kapott, hogy visszatérhessen Párizsba. Júliusban egy Colet
nevű színésznőnek udvarolt. Novemberben Marais felügyelő megtiltotta a
márkinak, hogy örömlányokat vigyen fel a lakására.
1765-ben
ugyancsak Marais felügyelő jelentést tett, miszerint a márki egy La
Beaupré nevű színésznővel folytatott viszonyt. Később egy Beauvoisin
nevű, újabb színésznő megjelenéséről is beszámolt, aki csatlakozott a
párhoz. De Sade Beauvoisint vidéki birtokára, La Costera is elvitte.
Ekkorra már jelentős felháborodást keltett a magatartása a kor
embereinek a szemében.
1766
januárjában, De Sade egy vita alkalmával nyilvánosan bántalmazott egy
lovat. Ezen évnek a nyarát La Costeben töltötte, ahol saját színházának a
felépítését felügyelte.
1767. január 24-én
meghalt az apja, számos adósságot hagyva a fiának örökségül. Ugyanez
évben, augusztus 23-án Párizsban megszületett első gyermeke, egy
Louis-Marie nevű fiú.
1768. április 3-án,
húsvét vasárnap, egy Rose Keller nevű örömlányt fogadott fel, akit a
lakására vitt és megkorbácsolt. Az esetet követően a király értesült a
márki kicsapongásairól, és elrendelte letartóztatását, valamint börtönbe
záratását. A börtönből november 16-án kiengedték, viszont száműzetésbe
kellett vonulnia La Coste-i birtokára. Párizsba 1769. április 2-án térhetett vissza, orvosi kezelés céljából. Ez év június 27-én megszületett második fia, Donatien-Claude-Armand. Ősszel Hollandiába tett utazást, miközben élményeit naplójában jegyezte le.
1771-ben
megszületett harmadik gyermeke, egy kislány, Madeleine-Laure.
Szeptemberben újból letartóztatták tartozásai miatt, és a Fort-l'Evêque
börtönbe zárták be. Szabadulását követően családja és felesége
leánytestvérének, Anne-Prospère-nek a kíséretében visszatért La
Coste-ra.
1772-ben De Sade az egyik orgia alkalmával spanyol legyet(Lytta vesicatoria L.)
kevert az ételbe, ezzel akarván fokozni a vendégek szexuális étvágyát. A
keverék miatt viszont sokan megbetegedtek, Sade-ot pedig mérgezés és
szodómia vádjával elítélték. Ő azonban nem várta meg az ítélethozatalt
és sógornője, Anne-Prospère társaságában Olaszországba távozott. Az aix-en-provence-i bíróság in contumaciam, azaz a vádlott távollétében a következő ítéletet hozta:„De
Sade márki és szolgája, Latour kérjenek nyilvánosan bocsánatot a
katedrális kapujában, mielőtt a Saint-Louis térre szállíttatnak, ahol is
nevezett De Sade feje nyaktilón vétessék, Latour pedig felakasztassék.
Holttestüket ezután égessék el, és hamvaikat szórják szét a szélrózsa
minden irányába.” Az ítéletet végre is hajtották három nappal később, jelképesen, bábukkal Aix főterén.
1772. december 8-án anyósa közrejátszása miatt a márkit mégis letartoztatták és a miolansi erődbe zárták, ahonnan a rákövetkező év áprilisában sikeresen megszökött, és La Coste-i birtokán bujkált. 1774
januárjában egy rendőrségi rajtaütés következményeként újból
menekülésre kényszerült, ősszel viszont hét szolgálólány és egy titkár
társaságában visszatért La Coste-ba. Az elkövetkező években többször is
menekülnie kellett, de mindig visszatért, újabb fiatal lányokat hozva
magával, a lányok viszont rövid ideig tartózkodtak a birtokon,
előbb-utóbb mind elmenekültek, kivéve egy Catherine Trillet nevű lányt,
akit De Sade Justine-nek nevezett el.
De Sade kézírása
1777. január 17-én
Catherine Trillet anyja, miután sikertelenül próbálta a lányát
meggyőzni, hogy térjen haza, pisztollyal rálőtt a márkira, sikertelenül.
Január 30-án De Sade, felesége kíséretében Párizsba ment meglátogatni a
beteg anyját – aki időközben meghalt, de őt nem értesítették erről –,
ahol viszont letartóztatták, korábbi vádak miatt. Büntetésének egy
részét Vincennes börtönében töltötte, majd ennek bezárása után a Bastille-ba került, a két börtönben összesen tizenhárom évet ült. Felesége a márki bezárása után négy évvel látogatta meg először.
1785. október 22-én De Sade elkezdte írni első könyvét. a Szodoma 120 napjá-t, mellyel 37 nap alatt készült el.
1787. július 4-én a charenton-i elmegyógyintézetbe szállították, ahonnan 1790. április 2-án
szabadult. Augusztusban megismerkedett egy Marie-Constance Quesnet nevű
színésznővel, akivel élete végéig tartotta a kapcsolatot.
Életének hátralevő éveiben többször is bezárták rövidebb időkre, szodómia és szentséggyalázás vádjával. 1794. július 26-án másodszorra ítélték halálra, a lefejezés azonban Robespierre kivégzése miatt elmaradt, Sade-ot pedig október 15-én elengedték.
1801. március 6-ánJoseph Fouché, Napóleon rendőrminisztere letartóztatta, éppen mikor a Nouvelle Justine (Justine regénye) kefelevonatait ellenőrizte kiadójánál, Massénál. Fouché elmegyógyintézetbe záratta, ahol 1814-ben
bekövetkezett haláláig élt. Több feljegyzése szerint erotikus
kapcsolatokat folytatott az intézet dolgozóival – különösen egy
Madeleine Leclerc nevű 17 éves lánnyal – és betegeivel is, de
rendszeresen látogatta Marie-Constance Quesnet is.
1814. december 2-án, 74 évesen, alvás közben halt meg.
Filozófiáját a művek szereplőinek dialógusaiban fejti ki, majd,
mintegy bizonyítékként, az elmondottakra már-már beteges szexuális
jelenet részletes leírása következik. Mondhatni, De Sade egy visszájára
fordított Platón.[1]
De Sade filozófiája szerint a természet, az ösztön az elsődleges
mindenféle más emberi érzések fölött, különösen a szerelem fölött. Az
állat és az ember közti különbséget abban látta, hogy az állatok párzása
csupán szexualitás, míg az emberek képesek az erotikára, azaz nemcsak
fajfenntartó cselekedetre, hanem élvezetre is. Az erotikát mindenekelőtt
társadalmi képződménynek gondolta: az erotika csak a társadalomban jut
kifejeződésre, mint interperszonális aktus, amely alanyi szereplőt
kíván, és legalább egy tárgy jelenlétét feltételezi, akár képzeletbelit
is. A másik nélkül nincs erotika. Az erotikus aktus, De Sade
szemében, olyan valami, ami a társadalom háta mögött, viszont a
természet színe előtt játszódik le. A szenvedélyt természetes dolognak
tekintette, amit nem lehet felszámolni; ha pedig elfojtjuk, magunkat
csonkítjuk meg, vagy még pusztítóbb szenvedélyt idézünk elő.
De Sade az emberi bajok forrását, akárcsak Rousseau,
a civilizációban látta. Azonban amíg Rousseau hitt az emberi
természetben és látott megoldásokat, addig De Sade az emberi
civilizációt reménytelennek tartotta. A vallásról alkotott nézetei a
modern kori filozófiai értekezletekből ismert „elidegenedett ember”-t
előzték meg, más helyeken Freud előképeként jelenik meg. Úgy gondolta, hogy az európai
emberből a kereszténység kiszívta az agyvelejét, ezért az európai ember
beteg, félember. Az erény és a filantrópia álcája mögött vadállatok
irányítják az embereket, a keresztény vallás pedig maga a pokol. Az
ember csak akkor lesz szabad és akkor kezdheti el megvalósítani magát,
amikor a törvények és a vallások, a papok és a bírák mind eltűnnek.
De Sade egyik szokatlan gondolata a gyilkosság törvényessé tétele volt, pontosabban a halálbüntetés
eltörlését és a magánbűn engedélyezését hangoztatta. Elítélte az állam
immoralitását (háborúk), viszont megengedte az egyéni immoralitást, más
szóval a közbűn (civilizáció) helyébe a magánbűnt javasolta.
/ FORRÁS: Wikipédia /
KONSZTANTYIN SZTANYISZLAVSZKIJ
Helyezkedj el a sógoroknál, mert az ausztriai munkalehetőségek sokkal jobban jövedelmeznek, mint szinte bármely más magyarországi munka.