Bőven volt időm gondolkodni, hogy miként is jutottam ujra a rácsok
mögé...Kik és mik esküdtek össze ellenem, hogy mindez
bekövetkezhetett... De ahhoz, hogy ezt konkrétan megtudjam, még sok hónapot kellett várnom...
Abba maradt a suttogás, megdermedtek a mozdulatok. Ezekben a
másodpercekben dőlt el a csoport további sorsa,és én még mindig tovább
feszítettem a húrt ahelyett, hogy egy kicsit engedtem volna gondolkodni
őket.
Bizonyára felmerül most bennetek a kérdés, hogy miért kellett ujra
elővennem azt a gyakorlatot, amelyből korábban oly végzetes tragédia
következett be. Mint kívülállóktól teljes egészében jogosnak tartom a kérdést. Én
viszont nem voltam kívülálló, hanem szerves része az eseményeknek,
telve bizonyítási vággyal, mely bizonyításnak az alapkövét jelentette
annak igazolása az emberek felé, hogy a halál eljátszásának gyakorlása -
a megjelent ujságcikkekkel ellentétben - nem holmi perverzióból fakad,
hanem pusztán színházi gyakorlat, amelyből már semmi baj sem lehet!
Mindent megpróbáltam, hogy ujra élesszem, mindent, amit valaha a katonaságnál erről megtanítottak velem, de hiába volt... E. egyszer és mindenkorra halott volt...
A legjobban talán a besúgók tapsoltak, akik minden előadásunkkor ott
ültek a nézőtéren, hogy aztán - mégjobban kiszinezve és felnagyítva -
megírhassák jelentésüket a rendőrség vagy a pártbizottság felé.
Több, mint két évtized eseményeit szeretném leírni nektek, elmondva mindazt, amit soha nem engedtek nyilvánosságra kerülni. Tudom,
hogy újra fellángol majd a vita állításaim valódiságáról, és ennek a
vitának a hevében vadul, az eszközökben sem válogatva támadnak majd
azok, akiknek tévedéseit, szándékos visszaéléseit és törvénysértéseit
leíro
