Az abszurd dráma a második világháború után kibontakozó abszurd irodalom
legnagyobb hatású műfaja; új szemléletű drámairodalmat és annak
megfelelő színházi előadásokat teremtett.
A szürrealizmus a két világháború közti periódus egyik
legismertebb művészeti mozgalma volt az irodalomban és a
képzőművészetben. Fiatal művészek vágyát fejezte ki, hogy a valóságnál
is valóbb dolgokat alkossanak. A szürrealisták kijelentették, hogy éber
állapotban nem lehet valódi alkotásokat létrehozni, olyan lelkiállapot
után sóvárogtak, amelyben felszínre kerülnek lelkünk mélyebb, tudat
alatti rétegei.
A naturalizmus irodalmi, képzőművészeti és színházi
irányzat, amely az egészen valósághű, aprólékos részletekre kiterjedő
ábrázolásra törekszik, és nem mellőzi azok bemutatását sem, amelyeket
máskülönben szokványosnak, hétköznapinak vagy éppen riasztónak,
taszítónak ítélnek.
Orosz, szovjet rendező és színész. Sztanyiszlavszkij egyik legtehetségesebb tanítványa. Később sok tekintetben bírálta Mesterét és igyekezett a Módszerben talált hibákat kijavítani, átalakítani.
Már kisgyermekként is jól rajzolt. Anyja már 5 éves korában megtanította olvasni, írni. Korai olvasmányai (Karl May, Jókai Mór) nagy hatással voltak rá.
Mivel az örmény hódítás magába
olvasztott sok nagy hellenisztikus színházi hagyományokkal rendelkező
országot is, törvényszerű volt, hogy idővel kialakuljon az ország saját
színházi kultúrája. Az első színjátszásra alkalmas épületet Tigranokertben / az akkori fővárosban ! / építették antiochiai mintára i.e. 69-ben.
A keleti színház a néző érzelmeire, nem pedig a
gondolkodására akar hatni. Az alkotók nem a valóságot másolják le, hanem
létrehoznak egy jelrendszerre épülő színpadi világot.
